Dr. Kövér László úr, az Országgyűlés elnöke részére

Tisztelt Házelnök Úr!

 2012. március 21-én egy Önnek címzett levelet adtam át személyesen K. A. úrnak, egy különleges rendőri területen nagy tapasztalatokat szerzett illetőnek, aki akkor a Honvédelmi Bizottság tagja, CS. Zs. képviselő úr közvetlen munkatársa (szakértője, tanácsadója) volt. K. A. felajánlotta, hogy a levelet – amit összehajtva a belső zsebébe tett – eljuttatja Önhöz.

A levélben, amit az NKE Nemzetbiztonsági Intézet igazgatójaként írtam alá, kifejeztem azt a reményemet, hogy Ön mint a törvényhozói hatalom képviselője, egyben a nemzetbiztonság ügyének szakértő és elkötelezett híve, a tőlem kapott tájékoztatás alapján megteszi a szükséges lépéseket. Ezután röviden tájékoztattam az Intézet felállításának helyzetéről, és a vele kapcsolatos „sötét ügyekről”, amelyek révén a levélben néven nevezett „közreműködők” a vonatkozó törvényekkel (mindenekelőtt az NKE-törvénnyel) ellentétesen, megkísérelték az addig jól működő nemzetbiztonsági oktatás ellehetetlenítését annak érdekében, hogy az Intézet vezetését megkaparintva egy belügyi (rendőri), magán-titkosszolgálati hatalmi bázist építhessenek ki.

Soraim zárásaként kijelentettem: „Az utolsó lehetőségként fordulok Önhöz, mielőtt arra kényszerülnék, hogy az Ügyészségen vagy a Parlament Nemzetbiztonsági Bizottságnál tegyek bejelentést. Ezzel azonban a nemzetbiztonság ügye pártcsatározások prédájává válna, amit semmiképpen sem szeretnék.”.

Emlékeztetőül álljon itt az eredeti levél fogalmazványának teljes szövege, ami szó szerint megegyezik a kézbesített változattal. Lehet, hogy egy (vagy maximum két) apróbb részletkérdésben pontatlanul fogalmaztam (például „büntető eljárásnak” neveztem egy fegyelmi eljárást), de az időközben bekövetkezett fejlemények bebizonyították, hogy a lényeget illetően egy csöppet sem tévedtem. A félreértések elkerülése végett hangsúlyozom, hogy – mint azt a levélben sikerült pontosan megfogalmaznom – nem a bűnügyi hírszerzés mint a Rendészettudományi Karon oktatandó szakirány, hanem az ugyanilyen nevű szak indítása ellen volt kifogásom (és nemcsak nekem), különösen abban a formában, ahogy azt a törvényekben külön nevesített nemzetbiztonsági szakmai oktatás rovására igyekeztek az elkövetők megvalósítani.

Tisztelt Házelnök Úr!

2012. márciusa óta a fejlemények még átfogóbb összefüggésekbe rendeződtek. Ezekre (többek között) az Önhöz is eljuttatott összefoglalóban sokadszor igyekeztem felhívni a figyelmet. Az árnyék-titkosszolgálat(ok) ügynökei és támogatói köztörvényes, hivatali, szolgálati, államellenes és nemzetközi bűncselekmények sorozatán keresztül veszélyeztetik hazánk diplomáciai és nemzetbiztonsági érdekeit, szövetségesi beágyazottságát. Mindhárom (a sajtót is beleszámítva mind a négy) hatalmi ág képviselőit évek óta bombázom informális közlésekkel és hivatalos bejelentésekkel, újabban nyílt levelekkel is, amelyek közül másolatban Ön többet is megkapott. A legfőbb ügyész úr, volt és jelenlegi kormánytagok (köztük három honvédelmi miniszter), az Országgyűlés illetékes bizottságainak vezetői és tagjai, kormánypárti és ellenzéki képviselők, titkosszolgálati főnökök, tábornokok és ezredesek stb., a törvényekkel dacolva és az esküjüket megszegve, a saját érintettségüket is leleplezve nem teljesítik válaszadási és/vagy kivizsgálási kötelességüket. Erről Önnek is tudnia kell.

Tisztelt Házelnök Úr! Megkérdezem:

1. Ön megkapta a 2012. március 21-i levelemet?

2. Kívánja-e a Nemzetbiztonsági Bizottság elnökének figyelmét felhívni kötelességeinek teljesítésére?

3. Ön hajlandó-e személyesen fogadni egy tisztázó megbeszélésre?

Mély Tisztelettel:

Budapest, 2019. január 30.

                                                                                         Dr. Rácz Lajos s.k.