Csúnya madár

 Mint tudnivaló, Hiperaktív Obsitos válaszolt arra a nyílt levelemre, ami a Drégelyvári rege c. sorozat első bejegyzésének folytatása volt. Ez a mostani bejegyzés a viszontválasz, egyben a Drégelyvár lebilincselő történetének újabb, negyedik epizódja. A dőlt betűs jelzőt nem szó szerint kell érteni.

Kedves Hiperaktív Obsitos!

Köszönöm, hogy válaszoltál. Ezzel is előbbre léptünk. Minden „dezinformáció, félinformáció vagy kifejezett hazugság” közelebb vihet a rejtély megoldásához, mert kihívja maga ellen vagy önmagában hordja a saját cáfolatát. Leveled elején engem vádolsz a fentebb idézett kommunikációs illemsértésekkel, amiket „mérhetetlen bosszúvágynak” tulajdonítasz, majd összeszeded azokat az érveket, amelyek szerinted alátámasztják a megállapításaidat. Én ehhez képest most fordított sorrendben szövöm gondolataim fonalát: először felsorakoztatom a tényeket (ahogy azokat megismertem), és aztán vonom le következtetéseimet.

Nem olvasod a blogomat? 2017 márciusában még nem voltál ilyen finnyás. Akkor azért hívtál találkozóra, hogy megfenyegess a bejegyzéseim miatt, amikben a „barátod”, Béres János vezérőrnagy (azóta altábornagy) magyar és angol nyelvű „tudományos” publikációiban elkövetett plágium-gyanús megfogalmazásokra kérdeztem rá. De miért is lenne egy titkosszolgálati vezetőnek szabad az, amit még köztársasági elnökök sem engedhetnek meg maguknak? Azt mondtad, azért, hogy semmi se akadályozza az előléptetését és a várható főigazgatói kinevezését. Akkor és ott egyértelműsítetted, hogy az ellenem hozott egzisztenciális megtorló intézkedéseket Te kezdeményezted a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnál, a Zsigmond Király Egyetemen és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, valamint hadtudományi és Kína-kutató körökben. Lenne okom a bosszúállásra, de a blogbejegyzéseket én inkább az igazság feltárására irányuló igyekezetnek tekintem.   

Tényleg nem tudod, „mi a bajom a 2013-ban indult kezdeményezéssel, amelynek célja OKJ képzés megteremtésének megalapozása, ami abba is maradt, nem utolsó sorban érdeklődés hiánya miatt”? Nos, röviden és sokadszor: Az a bajom vele, hogy a célja nem egy OKJ képzés megteremtésének megalapozása, hanem egy magán-titkosrendőrség kiképzése volt a katonai felderítés tudásanyagának és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetbiztonsági Intézete oktatási portfóliójának lenyúlásával. Mindezt egy BM-es kötődésű kamu alapítvány égisze alatt, egy szélhámos, adattolvaj, erkölcsi fenntartásoktól mentes, zsákmányra éhes „vezetőség” manipulatív irányításával szervezték, ami lelépett több ezer középiskolás és OKJ-s képzésben részt vevő diák befizetéseivel és nem kevés állami fejpénzzel, valamint részben EU-s támogatásokkal. Ebből fizették (volna?) a sehol sem bejegyzett, törvénytelenül megalakított Koncz Márton Üzleti Hírszerző Akadémia zászlaja köré gyűlt „óriási gyakorlati tapasztalattal rendelkező, nemzetközi elismertségű” szakoktatókat, katonai hírszerzőket és elhárítókat, akiket könnyűszerrel bepaliztak, mert egyiküknek sem jutott eszébe, hogy legalább az internetes keresőbe beüsse azt a szót, hogy Drégelyvár, és mellé az Alapítvány „főigazgatójának” vagy kuratóriumi elnökének nevét. Majd egy későbbi bejegyzésben (mindennek eljön az ideje) elmesélem, hogy mire bukkantak volna.

Az igaz, hogy a KMÜHA honlapján 2013. október 27-én közölt, eredetileg a Tilos Rádiónak adott riportsorozatban Kuti Ferenc kijelenti: „Jelenleg két év múlva tudjuk az országos képzési jegyzékbe felvetetni ezt a vállalati, üzleti biztonsági referensi képzési, tevékenységi területet, amennyiben a képzésünk OKJ-s képzés lesz, akkor egészen biztos tudják támogatni az állami forrásokból.” Ugyanakkor az idézett rész fölötti szövegből az is kiderül, hogy a képzést 2014 februártól fizetős tanfolyamként indították volna, és a „piac” kiszélesítését is tervezték. A projekt minden ízében szerzői jogokat, egyetemi szabályokat, titokvédelmi előírásokat hágott át, és az NKE-ről szóló, valamint a nemzetbiztonsági törvény súlyos sérelmét valósította meg. Ráadásul a KMÜHA tanfolyamát sehol sem akkreditálták, így a hallgatók egy érvénytelen, semmire sem használható bizonyítványt („diplomát”?) kaptak volna, kivéve, ha a BM a saját állománya tekintetében – ugyancsak súlyosan szabálysértően – elismerte volna a tanfolyamot szakirányú képzésnek. Vajon ez volt J. F. ny. r. vezérőrnagy elgondolása, ebben segítették a BM-et a nagy tapasztalatú katonai felderítők és elhárítók?

Ha valakinek, akkor – Rajtad kívül – Kuti Ferenc alezredesnek, a KBH egykori személyügyi-oktatási osztályvezető-helyettesének és az ő volt főnökének, Kobolka ezredesnek, aki akkorra már a KNBSZ oktatási és személyügyekért felelős humán főosztályvezetője volt, pontosan tudnia kellett, hogy a DOK és a KMÜHA tevékenysége „alapból” törvénytelen, szakmaiatlan és nemzetbiztonsági érdekeket veszélyeztet. Mégis Kuti volt a „vállalkozás” legaktívabb szorgalmazója és szervezője, Kobolka pedig – azzal, hogy nem lépett közbe, és nem tiltotta meg a KNBSZ aktív és nyugdíjas állományának a részvételt – szolgálati bűncselekményt követett el, aminek a súlyát növeli, hogy nem ez volt az első eset arra, hogy a BM-es J. F. törvénytelen törekvéseit (honvédtiszt létére) titokban, a saját szervezetei (az NKE és a KNBSZ) érdekeivel ellentétesen támogatta. “Csúnya madár az, amelyik a saját fészkébe piszkít.” – idézet Tőled.

Hiányzott a szakmai érdeklődés? Egy szemelvény az Út a Harmadik Évezredbe Alapítványnak az Országos Sajtószolgálathoz eljuttatott, az MTI által is közölt, 2013. 08. 27-én kelt nyilatkozatából:

„Augusztus 27-én a Drégelyvár Oktatási Központ Alapítvány és Főigazgatóság szervezésében üzleti konferenciát tartottak a Koncz Márton Üzleti Hírszerző „D” Akadémia létrehozásáról. A találkozón megjelentek a hazai nemzetbiztonsági szolgálatok képviselői, egyes felsőoktatási intézmények vezetői, valamint számos nagyvállalat biztonsággal foglalkozó képviselője”. A KMÜHA honlapjára 2013. október 4-én feltöltött fényképek, amelyek az ITBN (Információtechnikai Biztonság Napja?) alkalmából készültek az alapítvány-akadémia külön standján, illetve bemutatóján, ugyancsak nem csekély szakmai érdeklődésről tanúskodnak. Például az egyiken egy vetített képes előadás pillanatfelvétele szerepel, ahol a mozivásznon a “Bárki család és környezete” látható a DOK és a KMÜHA fejléce között. A mozitermet pedig dugig töltik az érdeklődők: igaz, hogy csak az első két sor látszik, de ott minden ülőhely foglalt, sőt még a sorok között is ülnek emberek (sámlikon?), és még egy-egy tucatnyi résztvevő a vászon két oldalán ácsorog, tekintetét a képernyőre vagy a hallgatóságra szegezve. Egy másik fotón, ami a moziterem egyik (bal első) sarkát vagy szélét mutatja, legalább 30 komoly érdeklődő kinézetű embert lehet megszámolni.

Út a harmadik évezredbe? Ez se tűnt fel? Fidler Gábor („főigazgató”) és Virág Gergő (kuratóriumi elnök), a DOK vezetői, különböző neveken több oktatási alapítványt és iskolát is működtettek (Drégelyvár, Út a Harmadik Évezredbe; Kemény Dénes, Kempelen Farkas, Klebelsberg Kunó, IV. Béla, Virág és Juhász Kft., Európai Online Oktatási Kft. stb.), mindegyiket ugyanazzal a céllal, mégpedig hallgatói befizetések, pályázati pénzek, EU- és magyar állami támogatások lenyúlása érdekében.

 “Téves az a megállapításod, hogy a HM El Zrt-nek bármilyen köze lenne ehhez a témához, soha nem volt semmi kapcsolat, az első megbeszélést az OKP szervezte egy belvárosi étteremben, ahová több embert meghívtak, én is így kerültem oda”. – folytatod. Csak nem arra a „megbeszélésre” gondolsz, amit  a „Dióhéj” étteremben tartottak (Bp. VII. Nagy Diófa utca 25-27) – azóta „megszűnt” –, és amely a DOK által üzemeltetett (egyik) szakközépiskola tanárainak és diákjainak rendszeresen 20% kedvezményt biztosított? Méltó helyszín egy minisztériumi (kormányzati?) támogatást élvező „akadémiai” projekt indításához! Tényleg azt hiszed, hogy le tudod tagadni a jóval korábbi, 2013. február 21-i rendezvényen való részvételedet, amit igenis a HM EI Zrt tanácstermében tartottak, és ami után azonnal felhívtál telefonon? Tehát nem igaz, hogy soha nem volt semmi kapcsolat. Volt közük a témához. Mégsem én voltam az, aki a HM EI Zrt-ről (ami nem az én, hanem a Te foglalkoztatód volt) azt terjesztette, hogy egy „bűnöző társaság”. Ki kinek a fészkébe?

Az lehet, hogy a D-Akadémia vagy a KMÜHA nevét csak később aggattátok a projektre. Abban is igazad lehet, hogy úgy kerültél oda: meghívtak, és elmentél. De ott rögtön (vagy legkésőbb még aznap, a velem folytatott telefonbeszélgetés után) rá kellett volna jönnöd, hogy mire megy ki a játék.

És különben is: Hoppá! Kinek-minek az OKP-járól (Oktatási Központjáról) beszélsz? Csak nem a KNBSZ Oktatási Központját érted alatta, ami az NKE telephelye is? Ha igen, akkor most elárultad magad és a bűntársaidat is, Kovács altábornaggyal, Béres vezérőrnaggyal (ma már ő is altábornagy) és Kobolka ezredessel együtt.  Utóbbi akkor a KNBSZ-nek és az NKE Nemzetbiztonsági Intézetének is a munkatársa volt, de egy együttműködési megállapodás alapján (aminek az előkészítésében Te is részt vettél), megpróbálta átvenni a hatalmat a Zsigmond Király Főiskola fölött is. Beengedtétek a drégelyváros bűnözőket a KNBSZ Oktatási Központjába? Most akkor ki kinek a fészkébe piszkított?

Azt mondod: „Se HM, se BM kötődés nem volt.” Ezek szerint a fent említett MTI közleményt sem olvastad. Úgy hazudsz, mint a vízfolyás.

Emberhiány van számos kiszolgálói területen, ezért arra gondoltatok, hogy „ezen segítünk egy OKJ képzés beindításával”? Talán nem tudod, hogy a vonatkozó törvények és HM-utasítások éppen a két katonai nemzetbiztonsági szolgálat KNBSZ-szé történt összevonásával „oldották meg” az alaprendeltetést (hírszerzést és elhárítást) támogató (kiszolgáló) területek hatékony működtetését, amiről Kovács altábornagy az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága előtt is beszámolt? El akarod hitetni velünk, hogy az olyan tantárgyak, mint pl.  Magyarország biztonságpolitikai környezete, Külföldi hírszerző és biztonsági szolgálatok feladatai, Államigazgatás és nemzetbiztonsági szervezetek, Nyílt és nyilvános adatbázisokból szerezhető információk és azok védelme, OSINT, azaz “nyílt információk felkutatása az interneten, az internet alkalmazása üzleti hírszerzés céljából”, Kibervédelem, illetve “gyakorlati képzés” keretében: megfigyelés, követés, nyílt forrású adatszerzés, Fizikai felkészítés, Szakmai nyelvi képzés: Ezek a “kiszolgáló” terület középfokú végzettséget igénylő segítő munkaköreiben foglalkoztatottak képzését célozták? Olyan egyetemi oktatók, nagy tapasztalatú szakemberek részvételével, mint Te? Két éves, nappali képzés keretében? Mert eredetileg úgy terveztétek. Te teljesen hülyének nézed a Felderítők Társaságán belüli kollégáidat is?

A “fizikai felkészítés” szerinted mit takar? A “segítők” képesek lesznek éjszaka nindzsaruhában falakat mászni, biztonsági őröket hangtalanul ártalmatlanná tenni, foglyokat nagy erővel pofon vágni? És a szakmai nyelvi képzés? Az ugye rémlik, hogy Kobolka (BM-es sugallatra) minden tőle telhetőt megtett a katonai nemzetbiztonsági egyetemi képzés nyelvi követelményeinek enyhítése érdekében? Az összevonáskor az egyik első dolga a KFH-nál bevált idegennyelv-tanárok elüldözése volt, hogy egy civil Kft-nek adhassa ki a nyelvoktatást (és a képzésben résztvevő tisztek adatait). Ezt is Tőled tudom. Hírszerzők, idegennyelv-tudás nélkül? Majd a kiszolgáló segítők tolmácsolnak nekik, amikor arab, kínai vagy szuahéli anyanyelvű ügynökökkel társalognak. Ki piszkított, kinek a fészkébe?

„Nem tartom különlegesnek, hogy erre a célra nem fodrász oktatókat hívtak meg. Egyébként az OKJ képzést alaposan elő kell készíteni, hogy elfogadják. Részemről nem folytattam szervező munkát, a témát néhány embernek, köztük Neked is említettem.” – így folytatódik a mondandód. Érdekes, hogy pont a fodrászokat említed, pedig szólhattál volna a műkörmösök, gyógymasszőrök, autószerelők, cukrászok és gyógyszertári asszisztensek képzéséről is, hiszen ez volt a DOKFIG fő profilja (sajnos csak „kifutó” rendszerben, mert új OKJ-s képzések indítására már nem volt engedélyük). Ez nem akadályozta őket abban, hogy közben (2013-ban) megegyezzenek a Zsigmond Király Főiskolával (talán erről se tudtál?), miszerint „vállalják egymás speciális képzési igényeinek kielégítését” a nemzetközi kapcsolatok, politológia, nemzetközi tanulmányok területén (erről majd egy másik bejegyzésben). Ki kinek a fészkébe?

Nem folytattál szervező munkát, csak néhány embernek említetted? Valóban, írásos nyoma feltehetően nincs annak, hogy szervező munkát folytattál volna. Szerinted mit tettél akkor, amikor megbeszéléseken, üléseken és konferenciákon vettél részt a HM EI Zrt-ben, egy tanteremben (az OKP-ban) vagy egy belvárosi étteremben, és utána „néhány embernek említetted”? Szerintem szervező munkát folytattál. Ez egyszer még súlyosbító körülmény lehet. Hányan voltatok ezeken a megbeszéléseken? Ha kettőnél többen voltatok, és feladatmegosztás volt köztetek, akkor az már szervezett elkövetés, és ebben Te vezető szerepet játszottál. Úgy látszik, elkerülte a figyelmedet, hogy az előző levelem tartalmazott egy linket is olyan, a saját monogramod és a teljes neved alatt közölt Facebook-bejegyzésekhez, amelyekben a KMÜHA, illetve a DOK „vezetősége” nevében nyilatkoztál meg. A kulcsszavakat még be is karikáztam (pirossal). 

És akkor jöjjön a legarcátlanabb hazugságsorozat, amit egy bekezdésben „mellesleg” megengedsz magadnak: „Mellesleg az Alapítvány piszkos ügyeiről nem tudtam, honnan is tudtam volna. A FT-nak semmi köze nem volt hozzá, ez Téged zavar, mert nem álltunk mögéd. Nota bene nem tárgyalta ezt (a) vezetőség, amikor kiderült, hogy visszaélések történtek az Alapítványnál, elnök úr kérte, hogy senki ne vegyen részt az Alapítvány munkájában, ehhez jelzést kaptunk a KNBSZ-től is. Taggyűlés nem volt, az pártoknál szokott lenni, bizonyára Te még erre emlékszel. A fizetésből nem lett semmi, ahogy az oktatásból sem. A honlapot, amire hivatkozol nem ismerem.”

Nézzük sorjában: Az alapítvány piszkos ügyeiről tudnod kellett! Hogy honnan? Többek között tőlem is. Senki sem fogja Neked elhinni (különösen nem egy bíróság, ha esetleg beperelnél), hogy harminc-egynéhány év nemzetbiztonsági szolgálati tapasztalattal, hírszerzési ismereteket egyetemi docensként oktató tanárként, aki ezen a tudományszakon doktorált (és maga is oktat doktoranduszokat), a Felderítők Társasága nevű szakmai egyesület tagjaként és a Magyar Hadtudományi Társaság Nemzetbiztonsági Szakosztályának elnökeként eszedbe sem jutott utánanézni vagy utánaérdeklődni, hogy kik azok, akiknek szenzitív nemzetbiztonsági ismereteket készülsz oktatni (és a volt kollégáidat is erre buzdítod).

Ami engem illet, az FT-ből már 2012-ben kiléptem, és nem azért, mert „nem álltatok mögém”, hanem – mint azt az elnök úrnak küldött levelemben jeleztem – pont azért, mert nem akartam a Társaságot, azaz a volt kollégáimat belekeverni a csetepatéimba. Ezzel tehát mellélőttél. De még érdekesebb, sőt fontosabb a mondatod első fele, miszerint „az FT-nek semmi köze nem volt hozzá”, meg amit utána írsz. „Nota bene”, az FT-nek nagyon is sok köze volt a történtekhez (rajta keresztül próbáltátok bűnös törekvéseiteket megvalósítani), és az elnökség igenis foglalkozott a kérdéssel. 2014 elején elektronikus levelet kaptam egy elnökségi tagtól, amiben elismerte, hogy tévedtek (a többes számmal nyilván az egyesületre vagy a vezetőségre gondolt), és – hangsúlyozottan nem mentségként – azt is elárulta, hogy ő a kezdetektől fogva („már az ominózus elnökségi ülésen is”) fenntartásainak adott hangot az „együttműködési megállapodással” szemben, és távol tartotta magát a DOK, illetve a KMÜHA tevékenységétől, noha a szavazáskori többségi akaratot tudomásul vette, ezért azóta is nyomasztja a felelősség súlya (aminek mértékét és a vezető tisztségviselők további alkalmasságát a közeli tisztújító közgyűlésnek alkalma lesz megítélni).

Csúnya Madár! Azzal vádolod az FT elnökét, hogy úgy kötött együttműködési megállapodást a semmiből felbukkanó Alapítvánnyal, hogy azt ,megelőzően nem is hívott össze elnökségi ülést, és a közgyűléssel nem is hagyatta jóvá?

„De ami a legfontosabb. Mára már mi is tisztábban látunk. Nagyon rövid időn belül felülvizsgáljuk korábbi döntésünket és megszabadítjuk Egyesületünket ettől a kényelmetlen és tovább nem vállalható tehertől. A jövőt illetően tanulni fogunk ebből az esetből. Köszönöm, hogy ebben Te is segítettél!” – zárta sorait egykori tanítómesterem.

Kisvártatva beérkezett az elnök úr válaszlevele is. Ebben ő is megköszönte „őszinte, jó szándékú és baráti indíttatású levelemet”, és biztosított arról, hogy – a tőlem kapott információk és javaslatok figyelembe vételével – mindent megtesz azért, hogy az egyesület kiutat találjon abból a fölöttébb kellemetlen csapdahelyzetből, amibe belecsalogatták.

A két válaszlevél elolvasása után furcsa érzésem támadt. Hosszú idő után először fordult elő, hogy nem csalódtam volt kollégáimban, azokban, akiket a barátaimnak hittem, akiknek a szaktudásában és az értékítéletében bíztam. Te már régen nem tartozol ezek közé. Zsinórban hazudsz, és meghazudtolod az elnök urat, az elnmökséget és az FT tagságát is. Az, hogy visszaélések történtek az Alapítványnál, nem “kiderült”, hanem – mások mellett – én derítettem ki, és (noha már nem voltam az FT tagja), felhívtam rá a volt kollégáim figyelmét. Ki kinek a fészkébe?

Tudod, mikor derítettem ki, hogy az Alapítványnak piszkos ügyei vannak? 2014 januárjában, amikor (alaposan feltételezhetően a közreműködéseddel) közös barátunk, a ZSKF nemzetközi igazgatója azzal próbálkozott, hogy rajtam keresztül mozdítsa elő a DOK által törvénytelenül megszerzett ismeretek külföldre juttatását. Akkor néztem utána az Alapítvány viselt dolgainak, és javasoltam a főiskola vezetésének, hogy szakítsák meg a kapcsolataikat a “Vámpírképző Tetűközponttal”.

Az igaz, hogy az “elnök úr kérte, hogy senki ne vegyen részt az Alapítvány munkájában”. Te viszont nem teljesítetted az elnök úr kérését. A KMÜHA-ról átnyergeltél az ún. Magyar Biztonsági Civil Akadémia (MBCA) nevű gittegyletbe, aminek az egyik társalapítója ugyanaz a Vida Tamás, aki a Drégelyvárnak volt az igazgatóhelyettese (a másik pedig Kuti Ferenc alezredes). Az MBCA Facebook-oldalán a legelső bejegyzés, 2014. február 13-i keltezésű, vagyis alig egy héttel azután, hogy az FT „felmondott” a DOK-nak, és a KNBSZ – kelletlenül ugyan, de – látszólag visszalépett a DOK-kal kialakított együttműködéstől, a főkolomposok máris új ernyőszervezetet alakítottak, és ott folytatták, ahol abbahagyták, a KNBSZ felső vezetőinek tudtával és segítségével.

Jelzést kaptatok a KNBSZ-től? Igen, de milyent? Én biztos forrásból úgy értesültem, hogy Béres János, a KNBSZ főigazgató-helyettese egy „válságértekezleten” az FT-t tette felelőssé a balul sikerült projektért (nem Kobolkát), és Vida Tamásnak kijelentette, hogy azért kell megszakítaniuk a KNBSZ és a DOK együttműködését, mert én “támadom” őket.

Azon túl, hogy az információforrás kilétének felfedése az ellenérdekelt fél előtt egy hírszerző főnök részéről hihetetlenül szakszerűtlen „műhiba”, még azt is kijelenthetjük, hogy a bejelentő kilétének elárulása a potenciális terhelteknek: bűncselekmény.

Abban lehet, hogy igazad van, hogy a „taggyűlés” szót azért használtam, mert a rendszerváltás előtti, pártállami beidegződés is befolyásolt, hiszen 1989-ben már 38 éves voltam, túl a kisdobosságon, úttörőségen és a bélyeggyűjtő szakkörön. Az FT alapszabályának megfelelő precizitással valóban a „közgyűlés” szót kellett volna használnom.  Csakhogy úgy gondolkodtam, hogy egy közgyűlésen meghívottak is részt vehetnek, egy ilyen fontos témában pedig alighanem csak tagok, ezért használtam a taggyűlés kifejezést. Ennél sokkal lényegesebbnek tartom, hogy a volt párttagságom agyatlan felhánytorgatásával (mintha Te nem lettél volna párttag) újabb tanújelét adtad annak, hogy egy követ fújsz azzal a névtelen levélíróval, aki 2015 elején fenyegetett meg ugyanebben a stílusban, a Tieidhez kísértetiesen hasonló érvekkel dobálózva („csak később tudtuk meg”, „áruló vagy”, „a saját fészkedbe”, „féligazság”,  stb.). Most már értem, hogy a KNBSZ vezetése miért nem hajlandó kivizsgálni, honnan jött a fenyegető levél, pedig könnyűszerrel kideríthetné. Te írtad a névtelen levelet, vagy csak ötleteket adtál a megfogalmazáshoz?

A fizetésből nem lett semmi? Mondjuk ezt könnyű elhinni, mert a DOK (a középiskolai és az OKJ-s képzések esetében) a tanároknak sem  fizetett. Én azonban azt hallottam (olyanoktól, akik személyesen részt vettek a projektben), hogy volt, akinek a lakására rendszeresen pénzt vittek ki, és amikor nem akarta átvenni, akkor erőszakosan győzködték, sőt neki is fenyegető levelet írtak. Jelentette az esetet Béres vezérőrnagynak, aki azt mondta, hogy rémeket lát. Ahelyett, hogy nemzetbiztonsági védelemben részesítette volna. Az oktatásból sem lett semmi? Ha csak a részletes szakmai önéletrajzok, az oktatási portfóliók, a jegyzetek meg ilyesmik leadására gondolunk, vagy pusztán a nevek, rendfokozatok és beosztások, kapcsolati elérhetőségek kikotyogására, akkor már úgy fogalmaznék, hogy „az se semmi”.

Azt állítod, hogy nem ismered a D-Akadémia honlapját? Az ITBN 2013-as rendezvényén a KMÜHA standján készült egyik felvétel a vendégcsalogató falatokba szúrt zászlócskákra közelít. A zászlócskák felirata ez: “Koncz Márton Üzleti Hírszerző Akadémia www.d-akademia.eu”. Egy másik fényképen egy embermagasságú, vagy még annál is nagyobb hirdetőtábla látható, aminek a legtetején ló betűkkel olvasható ugyanez, fordított sorrendben: “www.d-akademia.eu”, alatta: “Koncz Márton Üzleti Hírszerző Akadémia”. Utána jön a reklámszöveg, majd legalul egy telefonszám (Fogadjunk, hogy benne volt a híváslistádban!), egy e-mail cím (spy@dokfig.eu), és végül újra a honlap címe.

Ezt az utóbbi fényképet a KMÜHA honlapja is belinkelte (2013. október 4-én), és a miniatűr alatt kettővel látható “Dr. Kis-Benedek József” október 3-i keltezésű bejegyzése a gazdaság és a biztonság összefüggéseiről.  Ügyetlenül hazudsz. Ha tényleg nem ismered a D-Akadémia honlapját, akkor az több, mint bűn: hiba. Nem néztél utána, hogy kinek adod át a szakmai önéletrajzodat, az oktatási portfóliódat, a több évtizedes nemzetbiztonsági  tapasztalataidat? Nem érdekelt, hogy honnan jön a pénz reklámkampányra, hirdetőtáblára, honlap-üzemeltetésre, “fizikai felkészítők”, nyelvtanárok és nemzetbiztonsági szakoktatók fizetésére? DOKFIG, D-Akadémia, Spy, EU? Ebben a sorrendben? Azt ajánlom, őrizd meg a levelezésedet visszamenőleg, ameddig csak lehetséges, hacsak nem akarsz bizonyítékok hozzáférhetetlenné tétele miatt is egyszer még felelni. Mellesleg: hátha előkerül még az a tanulmányom is, amit a kérésedre küldtem el annak idején, és mégsem került bele a 2012. évi májusi (ha jól emlékszem) NKE-n megrendezett nemzetbiztonsági oktatási konferencia kiadványába, pedig az előadást megtartottam, és az anyagot is időben leadtam. De erről (és számos más, hasonló esetről) majd később.

 Válaszleveled utolsó két-három bekezdése az eddigiek tükrében már tényleg nem igényel kommentárt. Nem érdemlem meg, hogy üdvözölj (a névtelen levélben: “a legcsekélyebb tisztelet nélkül”), rendben van, ezt szívfájdalom nélkül tudomásul veszem.Nem kell, hogy olvasd Naiv Balfácán bejegyzéseit, bár én ezt a Te helyedben hivatalból és személyes érintettség okán is megtenném. Talán majd egy szembesítés alkalmából valamikor mégis összefutunk. Addig is jó egészséget kíván az, akit két évvel ezelőtti leveleidben még “Lalikám”-nak szólítottál, és “Barátsággal: Jóska” szavakkal búcsúztál tőle:

Naiv Balfácán 

P.S.: Épp  most olvasom, hogy a Rogán Antal miniszter úrhoz tartozó Miniszterelnöki Kabinetiroda (népiesebb nevén propagandaminisztérium) kulcsszavak alapján figyeli az internetet, hogy harcolni tudjon az álhírek ellen. Nem tudom, hogy a kulcsszavak listájában szerepel-e a “nemzetbiztonság”, mindenesetre ezt a bejegyzést nekik is megküldöm, hátha érdemesnek tartják Naiv Balfácán blogját is figyelőztetni.