Hat év a Drégelyvár fogságában (avagy: Nyílt levél Hiperaktív Obsitoshoz)

Kedves Hiperaktív Obsitos!

Mindenekelőtt örömmel tájékoztatlak, hogy jól szolgál az egészségem. Remélem – hozzám hasonlóan – te is jó egészségnek örvendsz. Arra az esetre, ha velem mégis történne valami (aminek lehetőségét legutóbbi, azaz feltehetően utolsó személyes találkozásunkkor Te sem zártad ki egyértelműen), kijelentem – és igazolni is tudom –, hogy semmilyen rejtett betegségem nincs, nem vagyok allergiás semmire, élvezem az életet (tehát nem készülök öngyilkosságra), nem stresszelek, vigyázok magamra, óvatosan vezetek, ha gyalog megyek valahova, még a zebrára lépés előtt is körülnézek, álló jármű mögül nem szaladok át az úttesten, nyilvános helyen nem kötök bele senkibe stb. Egy bizonyos kört kivéve nincsenek rosszakaróim sem, tehát ha a hajam szála is meggörbül, Neked biztosan tudnod kell, hogy ki állhat egy ilyen (szigorúan hipotetikus) merénylet mögött, aminek egyébként semmi értelme nem lenne, mert az összes bizonyító erejű dokumentum biztos helyen várja a napvilágra kerülést.

De nem is erről akartam szólni. Ebben a nyílt levélben, amit az interneten is közzéteszek, egy, a Drégelyvár Oktatási Központ Alapítvány és Főigazgatóság kebelén belül működő „DOK D-Akadémia” nevű titokzatos szervezet megalakulásának körülményeivel kapcsolatos közös élményünket szeretném feleleveníteni, és néhány kérdésben a véleményedet kérni.

2013. február 21-én az esti órákban telefonon felhívtál, hogy egy aznapi eseményről beszámolj nekem. Akkortájt kollégák voltunk a Zsigmond Király Főiskolán (ZSKF), előtte a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE), még korábban pedig a Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatalnál (MK KFH) és jogelődjeinél. A hívás „apropóját” az adta, hogy – amint arról lelkendezve beszámoltál – aznap volt egy megbeszélés a HM EI Zrt. tanácstermében, amelynek eredményeképpen megalakult a Drégelyvár Oktatási Központ Alapítvány (röviden nevezzük DOK-nak) nemzetbiztonsági szakcsoportja. Elmondásod szerint az eseményen V. T. úr mint a DOK egyik igazgatóhelyettese (vagy igazgatója?) elnökölt. V. T. mérnök-informatikus, akinek a nemzetbiztonsághoz annyi köze van, hogy valamelyik közeli rokona az egyik szolgálatnál van hivatásos állományban (közös ismerősünk).

Akkor és ott, Tőled tudtam meg, hogy a rendezvényen elhangzottak szerint a DOK nemzetbiztonsági képzést indít olyan (zömében a BM állományába tartozó, rendészeti szakközépiskolát végzett) hallgatóknak, akik az érettségi eredményük alapján nem tudtak bekerülni az NKE nemzetbiztonsági szakjára. A projektnek megnyerték a (katonai) Felderítők Társaságát is (FT), amelybe a DOK (emelt szintű tagdíj befizetése mellett) „testületileg” belép.

Közbevetőleg megjegyzem, hogy a „belépésre” ténylegesen 2013 áprilisában került sor, igaz nem „testületileg”, hanem a DOK főigazgatójának (F. G.) és helyettesének (V. T.) csatlakozásával. A két új tagjelölt kilátásba helyezte, hogy „szponzorálja” a Felderítők Társaságát, amiről közleményt is kiadtak, de azt azóta már leszedték a társaság honlapjáról (ennek körülményeiről máskor ejtsünk szót).

Az általad említett – és felkarolt – különleges képzést Dr. J. F. ny. r. vezérőrnagy „finanszírozta” a Belügyminisztérium (BM) Oktatási Alap terhére, pályázati pénzekből. Ezt is Tőled tudom. Felajánlottad, hogy csatlakozzak a DOK-hoz, és – mint elemző-értékelő szakember – vegyek részt az oktatásban én is, mert szükség van a hozzánk hasonló, nagy tapasztalatú egykori katonai felderítőkre. Az ajánlatot „kapásból” visszautasítottam.

Emlékeztettelek arra, hogy J. F. az NKE Fenntartói Testület elnökeként már 2012-ben is próbálkozott a katonai felderítők ismeretanyagának „lenyúlásával” és a BM-en belüli nemzetbiztonsági képzésben való – szerintem egyértelműen szabálytalan és szakszerűtlen – felhasználásával, de akkor ezt (az NKE Nemzetbiztonsági Intézet igazgatójaként) még megakadályoztam. Részben emiatt kellett 2012. áprilisban távoznom az NKE-ről (ahol Te azóta is tanítasz). Azt is jól tudtad (mert annak idején elmondtam Neked), hogy 2012 márciusában valaki megpróbált 50 millió forinttal megvesztegetni, hogy támogassam ezzel kapcsolatos törekvéseit. A telefonbeszélgetés során kerek-perec közöltem Veled, hogy semmi olyan akcióban nem veszek részt, amit J. F. pénzel („törvénytelenül összetarhált pályázati pénzekből”, ha jól emlékszem, szó szerint ezt a kifejezést használtam), és neked is azt ajánlottam, hogy szakítsd meg a kapcsolataidat a DOK-kal. Te azonban elhárítottad a kifogásaimat, és azzal zártad a beszélgetést, hogy ezt a képzést a HM és a BM is melegen támogatja, és ezért mindenképpen bekapcsolódsz az oktatásba, sőt nekem is azt tanácsolod, hogy ne hagyjam ki ezt a rendkívül kedvező lehetőséget, mert „jól fizetnek”. Mindketten kitartottunk a véleményünk mellett, de barátságosan búcsúztunk el egymástól.

Beszélgetésünkről – hogy ne merüljön a feledés homályába – naplómban azonmód az itt leírtaknál is részletesebb emlékeztető feljegyzést készítettem (ez egyáltalán nem ellened irányult, mert akkor még bíztam abban, hogy meggondolod magad, ezért potenciális tanúnak, nem pedig esetleges terheltnek tekintettelek). A feljegyzésben foglaltak tartalmukat tekintve lényegében szöveghűen adják vissza beszélgetésünket, amelyből egyértelműen kitűnik, hogy tisztában voltál azzal, hogy a nemzetbiztonsági felsőoktatás minőségi és minősített tananyagait, azon belül a katonai felderítők szakismereteit a DOK-on keresztül – pénzért – illetékteleneknek fogják átadni. Azt is tudod kellett, hogy ez a szerzői jogok és a titokvédelmi előírások megszegését jelenti. Ilyen képzést ugyanis csak az NKE nyújthat, kizárólag az nbtv szerinti titkos információgyűjtésre felhatalmazott szolgálatok hivatásos állománya részére. Nekem már akkor az volt a véleményem (és ezt nem is rejtettem véka alá), hogy a DOK ezzel a tevékenységével bűncselekményt valósít meg, amelynek társadalmi veszélyessége nemcsak bűnügyi, hanem nemzetbiztonsági kockázatokat is rejt magában.

Kedves Hiperaktív Obsitos! Tudom, hogy legalább három egyetemen tanítasz, és minimum öt szakmai és/vagy civil szervezetnél vagy vezető beosztásban, a különböző fórumokon való biztonságpolitikai és nemzetbiztonsági szakértői szereplésről nem is beszélve. Ezért egyelőre, mivel nem akarlak túlterhelni, csak a következő néhány kérdés megválaszolására kérlek tisztelettel:

1. Te is úgy emlékszel a 2013. február 21-i beszélgetésünkre, mint én?

2. Emlékszel arra a 2015. 10. 14-én „vélemény” témamegjelöléssel elküldött üzenetedre, amelyben felhívtad a címzettek figyelmét egy a HM EI-vel kapcsolatos cikkre, ami „a napnál is világosabban bizonyítja, hogy a HM EI egy bűnbanda, teljesen mindegy, hogy szoci, vagy finesz irányítás alatt áll!”? Ha tényleg ez a véleményed, akkor miért szerepel az MTA köztestületi tagként leadott elérhetőségeid között (a második helyen) a „Honvédelmi Minisztérium Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt”? Talán még most is náluk vagy másodállásban, és pénzt kapsz ettől a „bűnbandától”?

3. Szerinted mi köze lehetett a HM EI Zrt-nek a rendőrpalánták nemzetbiztonsági oktatásában érdekelt DOK-hoz?

4. Nemzetbiztonsági szakértőként láttál-e bármilyen kockázatot a DOK szakmai oktatási tevékenységében? Ha igen, akkor miért végeztél a DOK nevében toborzó munkát nagy tapasztalatú egykori katonai felderítők között, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez?

5. Érzel-e legalább egy icipici lelkifurdalást amiatt, hogy a tiszteletre méltó Felderítők Társaságát beugrattad egy ilyen – ma már nyugodtan kijelenthetjük – csaló, szélhámos, adattolvaj bandával való együttműködésbe?

6. Kaptál-e a DOK-tól (vagy az ő közvetítésükkel) az oktatói és/vagy a szervezői munkád ellenértékeként bármilyen fizetséget 2013 óta, és ha igen, akkor szerepeltetted-e az adóbevallásodban? Tudom, hogy az adóügyi következmények szempontjából ez a kérdés részben már elavult, de más szempontokból még nagyon is aktuális lehet (majdnem úgy fogalmaztam, hogy még nem évült el).

Egyelőre ennyi.

Üdvözöl egykori kollégád:

2019. január 22-én

Dr. Rácz Lajos, alias Naiv Balfácán