Nyílt levél az áruló Molnár Zsolthoz

Nyílt levél
Dr. Molnár Zsolt képviselő úr,
az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának tagja (volt elnöke) részére

Tisztelt Képviselő Úr!

2012. április 17-én, telefonon történt előzetes egyeztetést követően, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetbiztonsági Intézetének fejléces papírján, az NKE NBI igazgatójaként (HM és mobil telefonszám megadása mellett) aláírt, két pédányos (Elnök Úrnak és helyettesének, Gulyás Gergely képviselő úrnak címzett), „pecsétes” levelet vittem be személyesen a Nemzetbiztonsági Bizottság parlamenti irodájába. A levél átvételét munkatársa aláírásával igazolta. A beadvány tárgyának megjelölése „FELJEGYZÉS a nemzetbiztonsági oktatás területén kialakult súlyos helyzetről és annak összefüggéseiről” volt.
A levélben – a tiszteletteljes megszólítás után – kifejeztem abbéli reményemet, hogy a Bizottság tagjai pártpolitikai elkötelezettségüktől függetlenül a nemzetbiztonság ügyének szolgálatát tekintik elsődlegesnek. Ezt követően részletesen, az elkövetők megnevezésével leírtam, hogy az NKE felső vezetői (a BM és a HM részéről kijelölt felügyelő biztosok és az együttműködő titkosszolgálatok felső- és középszintű vezetőinek közreműködésével) 2011. áprilistól fogva hogyan halogatták, majd 2011. szeptembertől miképpen akadályozták a Nemzetbiztonsági Tanszék – általuk elrendelt – intézetté alakulását, és hogyan igyekeztek a nemzetbiztonsági oktatás személyi és anyagi-technikai feltételeit ellehetetleníteni, a kulcsszerepet betöltő munkatársakat elüldözni. Ennek keretében nem tették meg a hatáskörükbe tartozó, tőlük elvárható intézkedéseket, elmulasztották a beosztottaikról való gondoskodást, és nem ellenőrizték a közvetlen aláredeltjeiket. A nemzetbiztonsági oktatás szervezeti és személyi feltételeinek rombolását J. F., BM miniszteri biztos utasítására és közvetlen kézi vezérlése alatt, Szarka Gábor HM miniszteri biztos tudtával és hallgatólagos asszisztálása mellett követték el. Szarkának többször is jeleztem a problémákat, de miniszterét nem tájékoztatta, és igyekezett eltussolni az ügyet. Míg az ugyanazon miniszter által kinevezett előző miniszteri biztos, Deák vezérezredes felügyelte, irányította és támogatta a katonai nemzetbiztonsági szakirányú oktatás megalapozását, a következő miniszteri biztos, Szarka Gábor hivatalba lépése pillanatától segítséget nyújtott annak lerombolásához. Mindezek hátterében az a törekvés állt, hogy a Tanszéket (majd Intézetet) meggyengítsék, a kulcspozíciókat BM-es (rendőr) munkatársakkal töltsék be, és az intézményt „ugródeszkának” használva a nemzetbiztonsági oktatás leple alatt valójában a bűnügyi hírszerzés Rendészettudományi Karon való oktatását alapozzák meg (ami önmagában legitim cél lehetett volna, de nem akkor, ha a nemzetbiztonsági felsőoktatás kárára igyekeznek megvalósítani). Ezeket a törekvéseket én és közvetlen munkatársaim, súlyos áldozatok árán, de mindaddig megakadályoztuk.
A levélben ismertettem azokat a konkrét intézkedéseket is, amelyek révén a KNBSZ akkori humán főosztályvezetője kiemelkedő szerepet játszott a polgári és a katonai nemzetbiztonsági oktatás tönkretételében.
Arra is kitértem, hogy a megfélemlítésre, rágalmazásra, jogtalan titkos információgyűjtésre és adatkezelésre, belső ellenségkép-gyártásra, emberi sorsok tönkretételére alapozott KGB-s, AVH-s stílust honosítottak meg a KNBSZ-en belül, „halállistákat” íratva alá a főigazgatóval, hogy a szolgálaton belüli kulcspozíciókat ne felderítők, hanem elhárítók tölthessék be, holott az összevont szolgálat törvény szerinti feladatrendszerében továbbra is a hírszerzési feladatok álltak az első három helyen. Ezzel – egy kiélezett nemzetközi helyzetben – gyengítették a kormányzati információigények kielégíthetőségét, a kül- és katonapolitikai döntések megalapozhatóságát.
Megállapítottam, hogy az említett személyek egymással szorosan együttműködve, szervezetten és részben sikeresen munkálkodtak nemcsak a nemzetbiztonsági oktatás, hanem az ország védelmi képességeinek, a polgári hírszerzésnek, a katonai felderítésnek és NATO hozzájárulási képességünknek a gyengítésén. Céljuk feltehetően az volt, hogy a meggyengített szolgálatokat a BM bekebelezhesse, és a rendszerváltás előtti állambiztonsági rendszer mintájára egy egységes szuper-titkosszolgálatot hozhasson létre, ami a rendőrséget, valamint a polgári és a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokat egyaránt ellenőrzése alatt tartja (a polgári hírszerzést és a katonai felderítést is beleértve).
Kifejtettem azt a véleményemet, hogy a katonai hírszerzés szervezeti kultúráját igyekeztek lerombolni, és helyette egy jogtalan és szakszerűtlen, dilettáns ámde erőszakos elhárító „kultúrát”, titkosrendőri szemléletet honosítottak meg a szolgálatoknál, sőt szemet vetettek az Egyetemre is, és az új Együttműködési Megállapodás-tervezetet nem az oktatás, hanem az „információszolgáltatás rendjének” kialakítására összpontosították. A pályázat nélküli vezénylésekkel valójában az Egyetem titkosszolgálati megszállását készítették elő.
Kedvelt módszereik közé tartozott, hogy szolgálati ügyeket (szabálytalanul) mobiltelefonon intéztek, lehetőleg írásos nyomot nem hagytak maguk után, óvakodtak bármilyen dokumentum aláírásától, adott esetben nem riadtak vissza az okirat-hamisítástól, a csapda-állítástól, a megfélemlítéstől, rágalmazástól, félrevezetéstől, provokációtól sem.
Közöltem, hogy – többször is átgondolva az addigi fejleményeket – arra a következtetésre jutottam, hogy a történteknek a továbbiakban már semmiféle jóhiszemű értelmezése nem lehetséges. Megállapítottam, hogy a leírt cselekedetek a köztörvényes, a hivatali és a szolgálati bűncselekményeken túl felvetik az alkotmányos rend elleni szervezkedés gyanúját is, hiszen az alaptörvényünk szerint a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok elkülönült szervezetekként működnek, eltérő feladatrendszerrel, ezért szervezeti és működési „összevonásuk” ellentétes az alaptörvénnyel, különösen, ha erre valakik titokban és szervezetten, erőszakos módon (kényszerítés, nyomásgyakorlás útján), az ország védelmi, nemzetbiztonsági és NATO hozzájárulási képességeinek hosszú távú gyengítése árán törekednek. Emlékeztettem rá, hogy aki tudomással bír ilyen szervezkedésről és nem tesz az illetékeseknél bejelentést róla, az is kaphat szabadságvesztés büntetést. Már csak ezért sem tehetek úgy, mintha semmiről sem tudnék, de – volt katonai felderítőként és az Intézet igazgatójaként, oktatóként és nemzetbiztonsági szakemberként – a lelkiismeretem sem engedi meg, hogy tovább hallgassak.
Kértem a Tisztelt Nemzetbiztonsági Bizottságot, hogy azonnali és alapos vizsgálat keretében tisztázza a helyzetet, tegyen meg mindent a káros következmények elhárítására, és állapítsa meg kinek-kinek az erkölcsi és politikai felelősségét, valamint – ha szükségesnek ítéli – tegyen büntető feljelentést. Jeleztem, hogy tudomásom szerint a bejelentőt a törvény védi, és elvárom, hogy e bejelentésem miatt semmilyen hátrány ne érjen. Felajánlottam, hogy bármikor személyesen is állok a Tisztelt Bizottság rendelkezésére. Egyúttal javasoltam, hogy az eljárást zárt ülés(ek) keretében, a keletkezett adatok, információk titokvédelmi minősítése mellett folytassa le.
Mellékeltem néhány birtokomban lévő fontosabb dokumentum-másolatot is, előrebocsátva, hogy a részletek ismertetését és értelmezését szóbeli meghallgatáson kívánom előadni. Végül megneveztem vagy hét olyan személyt, akiket tanúként javasoltam meghallgatni.
Tisztelt Képviselő Úr!
Azt hiszem, hogy az Ön saját pártja, az ország közvéleményével egyetemben, joggal várja el, hogy számot adjon arról: az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának elnökeként milyen konkrét intézkedéseket tett a beadványom ügyében, illetve hivatali időszaka alatt általában hogyan felügyelte a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének törvényességét. Mivel fölösleges emlékeztetnem Önt arra, hogy az itt leírt történetnek van folytatása is (amit a www.naivbalfacan.blog.hu elérhetőségen is közzétett újabb levelekben fogok ismertetni), ezért akár már most is válaszolhat az alábbi kérdésekre:
Kívánja-e az ügy kivizsgálását elősegíteni azzal, hogy lemond mentelmi jogáról és feljelentést tesz saját maga ellen hivatali intézkedés elmulasztása miatt?
Kíván-e lemondani nemzetbiztonsági bizottsági tagságáról?
Kíván-e lemondani képviselői mandátumáról?
Kér-e pártfegyelmit maga ellen?
Kívánja-e az MSZP megújulását elősegíteni azzal, hogy lemond a párttagságáról?

Tisztelettel:

2019. január 16.

 

Dr. Rácz Lajos s.k.