Dámajáték - második menet (avagy: A varjak is hiába károgtak...)

Ott tartottunk, hogy a „rendőrállami” építkezés ellenére, vagy inkább éppen azért, a magyar titkosszolgálatok nem képesek betölteni alapvető funkcióikat, nem tudják megvédeni az országot, annak állampolgárait és vezetőit a kívülről és belülről egyaránt fenyegető nemzetbiztonsági veszélyekkel, kihívásokkal szemben. Ezeknek a súlyos megállapításoknak az alátámasztása jegyében folytassuk  tehát: Ki volt Ghaith Pharaon? Hogyan lett a miniszterelnök úr (Orbán Viktor) kebelbarátja, jó szomszédja és üzlettársa, és miért okozott akkora meglepetést előéletének napvilágra kerülése, amikor még a háztetőn a varjak is azt károgták, hogy ezt már azért talán mégsem kéne...

Íme:     

Ghaith Pharaon a nemzetközi pénzügyi alvilág egyik legismertebb alakja (volt). Ismertsége részben onnan származik, hogy a 80-as években a Bank of Credit and Commerce International (BCCI) nevű, luxemburgi székhelyű, Karachiból és Londonból irányított, pakisztáni alapítású bank strómanjaként amerikai bankokat vásárolt fel, és ezzel jelentős politikai befolyásra tett szert az Egyesült Államokban. Ottani üzelmeinek csak a BCCI „lebukása” vetett véget.

A BCCI a Föld 78 országában több, mint 400 kirendeltséggel rendelkezett, és világszerte közreműködött bűnös úton szerzett pénzek tisztára mosásában, kormányok és nagyvállalati vezetők korrumpálásában, illegális ügyletek finanszírozásában. Vezető tisztségviselői voltak a leghírhedtebb kolumbiai drogbárók, köztük a Medellin-kartell bankárai, Noriega panamai elnök üzlettársai, és még sorolhatnánk. Ez volt a világ hetedik legnagyobb bankja. Hatalmát és befolyását nem csak részben, hanem szinte teljes mértékben az olyan „piszkos pénzeknek” köszönhette, amikhez nem kevés vér tapadt.

Pharaon onnan kezdve lett világszerte ismert, hogy Robert Mazur – és aztán mások is – nyilvánosan megnevezték, mint a BCCI-ügy egyik kulcsszereplőjét. Mazur volt az az amerikai szövetségi ügynök, aki  a világ mindmáig legnagyobb szabású, öt éven keresztül tartó, fedett pénzügyi nyomozó, titkos információgyűjtő akciója keretében „a drogbárók bankáraként” beépült a szervezett bűnözés eme fellegvárába, és megdönthetetlen bizonyítékokat szerzett a BCCI üzelmeire. Az ügy kábítószeres szálát 1988 októberében „realizálták”, amikor a bank Medellin-kartellhez tartozó „ügyfeleit” sikerült csapdába csalni és őrizetbe venni. A nyomozás – amelyet a londoni bankfiókot ellenőrző brit hatóságok sokáig akadályozni igyekeztek – ezzel még távolról sem ért véget.  1991. július 5-én a vám- és pénzügyőrségek, valamint a bankfelügyeletek munkatársai hét országban ütöttek rajta a BCCI bankfiókjain és hajtottak végre ezzel egy időben őrizetbe vételeket, lefoglalásokat. A büntető eljárás – „a bankárok és pénzmosók ellen valaha indított legnagyobb per” (Stephen Platt: Criminal Capital, Palgrave, 2015) – évekig elhúzódott. A BCCI csődeljárása és a részleges kárrendezés csak 2013-ban zárult le véglegesen. Erről még magyar pénzügyi, jogászi, rendőri és nemzetbiztonsági körökben is hallani kellett. Ehhez képest 2014-ben Pharaon úgy adhatott be vízumkérelmet Magyarországra, mint a ma született bárány.

Az amerikai szenátus külügyi bizottságának Kerry szenátor által vezetett albizottsága 1992 decemberében készített különjelentést a „BCCI-ügyről”. A bankot ebben úgy jellemezték, mint egy aprólékosan kidolgozott intézményi pókhálót, amely az egész világra kiterjedő átláthatatlan szervezetével és  kapcsolatrendszerével  kivonta magát a nemzetek szabályozása és ellenőrzése alól, és a nemzetközi bűnözés támogatásának fészkévé vált, számos esetben a kormányokat is rávéve a saját országuk törvényeinek kijátszására. A BCCI bűncselekményei kiterjedtek a bank és ügyfelei által elkövetett, dollármilliárdos csalásokra; pénzmosásra Európában, Afrikában, Ázsiában és az amerikai kontinensen; hivatalnokok megvesztegetésére világszerte; a terrorizmus, az illegális fegyverkereskedelem és a nukleáris eszközök tiltott forgalmazásának támogatására; a prostitúció, az adóelkerülés, a csempészés és az illegális migráció elősegítésére; bankok és ingatlanok szabályellenes felvásárlására; a pénzügyi bűncselekmények olyan hihetetlen sokszínűségére, aminek csak a bank tisztviselőinek és ügyfeleinek képzelete szabott határt. 

Pharaon megúszta a börtönt, először vádalkut kötött az amerikai hatóságokkal, 37 millió dolláros büntetést szabtak ki rá, és örökre eltiltották attól, hogy az USA-ban pénzügyi tevékenységet folytasson (lásd az amerikai „szövetségi bank”, azaz Federal Reserve 1997. február 4-i sajtóközleményét), aztán mégis nemzetközi elfogató parancsot adtak ki ellene, mert a bűnlajstroma egyre csak nőtt (és már a CIA sem tudta megvédeni), de ekkor már bottal üthették a nyomát. Közben az is kiderült, hogy korábban Pharaon Bin Laden családi vállalkozásaiban üzleti partner volt, segítve azok terrorizmushoz köthető banki, vállalati, alapítványi és „jótékonysági” ügyleteit.

Pharaon élete utolsó két évtizedét bujkálva töltötte, a székhelye (állítólag) Libanonban volt, de többször felbukkant a világ közelebbi és távolabbi pontjain is, Dél-Amerikától kezdve Szírián át az afgán-pakisztáni határvidékig, és – 2014-16 között – Magyarországon is. Brazíliában már 1990-ben megjelent 60 méter hosszú luxus yachtjával, amely 12 utas és 11 fős személyzet befogadására alkalmas. Rióban Arthur Falk, egy népszerű brazil milliárdos fogadta, aki arról volt ismert, hogy egy évente több millió dollárt forgalmazó lottójátékot üzemeltetett, és annak nyereségéből jótékonykodott. Mazur (2009, 2017; 11. o.) szerint: „Latin-Amerikában a BCCI vezetői nyíltan keresték a kapcsolatot bármiféle piszkos pénz fellelhető tulajdonosával.”. Falk és Pharaon egy megalomániás gyorsvasút tervével álltak elő, amihez magánbefektetőket toboroztak. A Le Pharaon-nak elnevezett yacht fedélzetén pazar partikat rendeztek, amelyeken gazdag brazil üzletembereket környékeztek meg. A 90-es évek közepén azonban Falk lottójátéka több millió dolláros adósságot hátrahagyva csődbe ment. Egy 2016-ban kiadott könyv szerint a felszámolási eljárás „még ma is kísértetként járja a (brazil) bíróságokat” (Leandro Demori: A train to Bangladania. Fronteira, 2016. 9. o.). 

Pharaon a későbbiekben is leginkább a luxus yachtján tartózkodott, valamelyik tengeren, a partközeli vizeken, lehetőleg olyan határtérségekben, ahol a jogi komplikációk miatt nehéz lett volna rajtaütésszerűen elfogni. 2006-ban az amerikai hatóságok a nyomára bukkantak, az FBI és az olasz rendőrség majdnem elcsípte, amikor felfedezték, hogy Szicília partjaihoz közel horgonyoz. Pharaon azonban ügyesen navigálva kicselezte az üldözőket, és Algériába hajózott (u.ott). Algériában nyolc hajót vásárolt áron alul a CNAN, állami hajózási vállalattól, ami miatt büntető eljárás indult; Pharaont – már távollétében – hat év letöltendő börtönbüntetésre és nagy összegű pénzbüntetésre ítélték (2011-ben), lásd: Vaskor Máté: Hat év börtönt kapott Pharaon Algériában (24.hu; 2016. nov. 4.). Ezután Libanon, Szíria, Szaud-Arábia és Jordánia „térségében” tevékenykedett. Állítólagos haláláig tovább folytatta azt, amihez értett: a kábítószer- és fegyverkereskedelem, valamint a prostitúció, a terrorizmus és a nukleáris proliferáció finanszírozását, a befolyással üzérkedést, kormányok kegyeinek a megvásárlását, információkkal kereskedést, strómankodást, titkosszolgálatok részére végzett ügynökösködést, piszkos pénzek tisztára mosását jótékonysági és oktatási alapítványokon keresztül stb.

A BCCI-ügy feldolgozása a pénzügyi fedett nyomozás és titkos információgyűjtés, a pénzmosás elleni küzdelem iskolapéldája (Mazur a 90-es évek óta mintegy 20 éven keresztül több  ezer szövetségi ügynök kiképzésében vett részt); a „C-Chase művelet” ma is tananyag az FBI szakiskoláiban, és – minden bizonnyal – a budapesti „FBI-Akadémián” is, amit Boda tábornok alapított az amerikaiakkal közösen. Ha a magyar rendőrök és titkosszolgák 2014-ben, amikor Pharaon Magyarországra készülődött, mégsem tudták (volna), hogy kicsoda ő valójában, akkor az nem kis részben Dr. Boda József „nemzetbiztonsági” vezérőrnagy és Dr. Béres János honvéd vezérőrnagy (azóta már altábornagy) bűne (lenne). Egyikük a polgári nemzetbiztonsági, másikuk a katonai nemzetbiztonsági szakmai oktatás fő felelőse. Pharaon a világ összes valamire való rendőrségének és titkosszolgálatának a nyilvántartásában szerepel; enyhén szólva furcsa, hogy a magyar szolgálatok nem ellenőrizték, vagy ha igen, akkor nem láttak nemzetbiztonsági kockázatot a miniszterelnökünkkel és családjával kiépített kapcsolataiban.

De nem kell szigorúan titkos szakmai oktatási anyagokhoz vagy bűnügyi és operatív nyilvántartásokhoz sem hozzáférni annak érdekében, hogy Pharaon neve ismerősen csengjen mindazoknak, akiket csak egy picit is érdekel a pénzmosás elleni küzdelem (és tudnak angolul). Mazur ugyanis egy könyvben is megírta a „C-Chase művelet” történetét (Robert Mazur: The Infiltrator, New York, 2009), ami azóta több kiadást is megért, és számos idegen nyelvre lefordították (magyarul csak 2017-ben jelent meg, A drogbárók bankára címmel, a Twister Média Kft. jóvoltából). Ez sem egyszerűen csak egy izgalmas krimi, hanem szakszerűen és tanulságosan megírt esettanulmány a világ legnagyobb pénzügyi bűncselekmény-sorozatáról és annak felderítéséről. Rendőröknek, nemzetbiztonsági tiszteknek, pénzügyi büntető szakjogászoknak ezt is „illik” (sőt illett volna) ismerni, önképzés keretében elolvasni akkor is, ha a tanáruk nem hallott róla.

(Holnap innen folytatjuk...)