Szenteskedés előtt: gondolatok a Darwin-díjat érdemlő öngyilkos politikáról

Kedves (és kedvetlen) Olvasóim és "Követőim" (a világhálón, az éterben és az utcán)!

Tartsunk egy lélegzetvételnyi szünetet, arra való tekintettel is, hogy a nyílt leveleim címzettjei és azok a méltóságos urak és hölgyek, akik másolatban megkapták őket (gondolok itt elsősorban, de nem kizárólag a Nemzetbiztonsági Bizottság volt és jelenlegi elnökére, valamint tagjaira) kis túlzással még levegőt venni sem tudnak úgy, hogy azzal ne követnének el bűncselekményt, ugyanis őket feljelentési (vagy legalább kivizsgálási) kötelezettség terheli, és az ügy fontosságára való tekintettel minden egyebet megelőzően csakis azért vehetnének levegőt, hogy utána azt a biológiai szervezetükben lezajló körfolyamatok eredményeként elhasználódott formában, a hangszálaikat megrezegtetve fújják ki, és kimondják azt, amit eddig oly görcsösen igyekeztek elhallgatni, vagy esetleg leírják, de - mint tudjuk - a gondolkodáshoz is energia kell, és ahhoz is nélkülözhetetlen az oxigén be- és a széndioxid kilégzése,

Nem elfeledve, hogy még a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság elnökének, Kósa Lajosnak is szemmel láthatóan van nem is egy jóval fontosabb dolga, mint az ország és a Szövetség (szerintetek melyikre gondolhatok?), sőt a saját pártjának a fennmaradása (emlékeztek, hogy nem is olyan régen egy a Fidesz számára sorsdöntő szavazásról azért maradt távol, mert a titokzatos barátja megbízásából egy árverésen licitált egy becses könyvritkaságra - mellékesen megjegyzem, ez sem keltette fel az illetékes hatóságok, sőt a saját párttársainak a figyelmét sem), most képzeljétek, nekem is akadt fontosabb dolgom, mint a rendszer azonnali megdöntésén való munkálkodás. De ne örüljetek (vagy bánkódjatok) nagyon, mert egy történelmi léptékkel mérve igen kicsi, pillanatnyi szünet után, jövő januárban újra kezdem (és reményeim szerint március idusára eredményesen be is fejezem).

Vagyis fontos a jó időzítés, és egyáltalán nem arról van szó, hogy betojtam volna azoktól a baráti figyelmeztetésektől, amik szerint könnyen úgy járhatok, mint az a misszionárius, aki mindenáron meg akarta téríteni a vadembereket, de amint a világtól elzárt szentineléz törzs szigetére lépett, nyílzápor fogadta, és pillanatok alatt otthagyta a fogát. Ha nem tűnt volna fel, az agyatlan hittérítő másodállásban még fociedző is volt, ezért úgy gondolom, hogy nem én, hanem valaki más, a labdarúgás iránt fanatikusan elkötelezett illető és az ő követői lesznek azok, akikről - a közeli jövőből visszatekintve - bebizonyosodik, hogy a Darwin-díjat is kiérdemelve öngyilkos politikát követtek.

Mindenkinek kellemes karácsonyt és boldog új évet kíván: Naiv Balfácán