Magyarországnak még kövét is bosszúra s lázadásra keltené: Naiv Balfácán gyászbeszéde a CEU halottas ágyánál

Shakespeare után szabadon, először következzen a bevezető és a befejező rész (aztán a link):

Barátaim! Földijeim! Közép-Európaiak és Amerikaiak!

Temetni jöttem a CEU-t, nem dicsérni. A rossz, mit a CEU tett Orbán Viktor és társai ösztöndíjas képzésével, túléli őt; a jó – Közép-Európa rangos egyetemi tudás-központja – sírba száll vele. Ez lesz a sorsa. A nemes Semjén Zsolt mondá, hogy a CEU nagyra vágyott, és veszélyezteté a nemzetbiztonságot. Ha ez való, úgy súlyos bűne volt, és a CEU súlyosan lakol meg érte. Most – Pintér Sándor engedvén s a többiek – (és mind Semjén, mind Pintér derék, becsületes férfiú, s a többi is mind becsületes), jövök beszélni a holt CEU fölött.

A nemes Semjén Zsolt aláírásával ugyanaznap  nyújtották be a magyar parlamentben a Lex CEU-t, amikor ő maga Teheránban nyélbe ütötte azt a „nukleáris biztonsági” megállapodást, amelynek értelmében száz iráni diákot részesítünk Magyarországon ösztöndíjas felsőoktatásban. A nemes Semjén Zsolt tehát azzal az országgal kötött nukleáris kutatás-fejlesztési megállapodást, amelyik 2015-ig nemzetközi szankciók alatt állt az atomfegyver megszerzésére irányuló törekvései miatt, és amelyet papíron legfőbb szövetségesünk, az USA, a terrorizmus támogatójának tekint.

De a nemes Semjén Zsolt mondá, hogy a CEU az amerikai Soros-hálózat része, és nagyra tört, amivel veszélyezteté a nemzetbiztonságot, (és mind Semjén, mint Pintér nemcsak derék, becsületes férfiú, hanem bölcs is, s a többi is mind bölcs és becsületes). Ők tudják, hogy – rögtön a Teherán elleni nemzetközi szankciók feloldása után – miért kellett az Iránnal folytatandó nukleáris együttműködésre koncentrálni, és miért kell erősíteni a gyanút szövetségeseink körében, hogy velük szemben az orosz geopolitikai törekvéseket támogatjuk nyíltan és titokban.

...

Édes barátaim, ne kapjon el a zendülés vad árja szózatomra. Kik ezt tevék, derék, jó férfiak: én nem tudom, minő magánboszú bírhatta rá őket erre; hisz bölcs, jó férfiak, s nincs benne kétség, számot adnak érte. Én nem jövök kilopni a szívetek. Én szónok, milyen Orbán, nem vagyok. Hanem miként ismertek, egyszerű, őszinte ember, aki szeretem a tudást, és az egyetemek szabad szellemét. s ezt jól tudják azok, kik róla nyilván szólnom engedének. Sem szóm, sem elmém, sem tekintetem; sem a beszéd hatalmát nem bírom, hogy vért keverjek. Én csak egyenest beszélek. Mondom, ami tudva van. Itt felfödöm a kedves CEU sebeit, ez árva néma szájakat, s hagyom helyettem szólni. Volnék Orbán én, és Orbán az én helyemben, úgy volna egy, ki nyelvet adna a CEU mindegyik sebének, mely Magyarországnak még kövét is bosszúra s lázadásra keltené.

 

Az elejétől a végéig itt lehet megtekinteni:

https://drive.google.com/open?id=1kbKiKZp0310wrM0xofLED9p072RUpzmL