Egy szakmai hiba, amit nem szabad megismételni

A Pintér Sándornak küldött harmadik nyílt levél:

Tisztelt Belügyminiszter Úr!

X./ Boda József: „Szigorúan Titkos!”? (Nemzetbiztonsági Almanach) című, a Zrínyi Kiadó gondozásában 2016-ban megjelent könyvének 388. oldalán található a 19. sz. fénykép, amely a szerzőt „A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemzetbiztonsági Tanszéke tanszékvezetőjeként első mesterszakos végzős hallgatóival (2013)” mutatja. A nyomtatott példányban közzétett, jó minőségű képen – egy nagyító segítségével vagy digitális eszközökkel – a lefényképezett személyek arcról azonosíthatók.

A fénykép elkészítésével és különösen közzétételével a szerző súlyosan megsértette tanítványai (köztük szolgálati alárendeltjei) személyiségi jogait, korlátozta az egyetemen megszerzett tudásuk felhasználhatóságát és szakmai karrier-építési lehetőségeiket, továbbá minősített adattal való visszaélést (titoksértést) is elkövetett. Az arckép olyan személyes adat, ami azonosításra alkalmas. A nemzetbiztonsági és más, titkos információgyűjtésre felhatalmazott szervek operatív munkatársainak, illetve műveleti feladatok elvégzésére tervezhető (alkalmas) beosztottainak arcképe ezen túlmenően, szigorúan védendő minősített adat.

...

  1. Vajon a „mesterek” milyen megfontolásból egyeztek bele, hogy Boda tábornok egyenruhában közéjük állva a társaságukban lefényképeztesse magát, és a fényképet közzétegye, azt is odaírva, hogy az mikor, milyen alkalomból készült, és kik ők valójában (nemzetbiztonsági tisztek)? Közrejátszhatott-e ebben az elöljárójuk iránti tisztelet vagy félelem?
  2. Nemzetbiztonsági tanulmányaik során kioktatták-e őket a fényképes vagy kamerás arcfelismerő (vagy útlevélvizsgáló) rendszerek, vagy mondjuk egy jó arcmemóriával rendelkező ellenséges ügynök által képviselt veszélyekre? Használhatnak-e ezek után a nemzetbiztonsági hovatartozásuk leplezésére fedőokmányt, ha éppen egy külországban hajtanak végre titkos feladatot? Elég lesz-e a nevük megváltoztatása, vagy az arcukat is át kell szabni? Nem jelenti-e majd a jövőben az életük és a feladat-végrehajtásuk súlyos veszélyeztetését, ha külföldre mennek „kémkedni”, vagy itthon próbálnak beépülni a szervezett bűnözés kemény magjába?
  3. Hogyan rendelkeznek a nemzetbiztonsági szolgálatok belső szabályozói, illetve a vonatkozó törvények a hírszerzők és a kémelhárítók, operatív munkatársak fényképeinek elkészítéséről és nyomtatott vagy elektronikus publikációjáról?
  4. Fentiek tükrében hogyan értékelhető Boda tábornok NBSZ-főigazgatóként, RTK-dékánként és polgári nemzetbiztonsági tanszékvezetőként tanúsított szakmai teljesítménye, alkalmassága?

XII. A munkatársak kilétének (arcképének) felfedése, személyi adataik külön tárolása és illetéktelenek részére való hozzáférhetővé tétele nem egyszerűen személyiségi jogi, információs önrendelkezési kérdés, mert azon túlmenően, nemzetbiztonsági és bűnüldözési érdekeket sérthet. A „titkosszolgálati”, felderítő és elhárító, bűnügyi hírszerző tevékenység lényege, hogy a munkatársak, miközben az intézményük (azon keresztül az állam és a társadalom) érdekében járnak el, nem fedhetik fel a hovatartozásukat, azt (szervezetten) „legendázással”, „konspirációs” műveletekkel, “álcázással”, „fedéssel” kötelesek leplezni, és az elöljárójuktól is elvárható (lenne), hogy ne buktassa le őket.

...

  1. Boda tábornok megfelelően tájékoztatta-e a felettesét (irányító miniszterét) publikációs tevékenységéről?
  2. Egyetért-e Belügyminiszter Úr Boda tábornok eljárásával, a fényképek közzétételével?
  3. Kinek a feladata lett volna az almanach titokvédelmi megfelelőségének ellenőrzése?
  4. Vajon készült-e a 2013 után végzett évfolyamok hallgatóiról is csoportkép? Hol tárolják azokat és a hozzájuk tartozó belegyező nyilatkozatokat, a nyilatkozó nemzetbiztonsági tisztek (rendőrök, adónyomozók, terrorelhárítók stb.) személyes adatait is beleértve? Tervezi-e Boda tábornok (és/vagy a BM, illetve az NKE) a jövőben is hasonló csoportképek elkészíttetését? Hol fogják azokat kiállítani és publikálni? Ha a későbbi évfolyamokról nem készült publikálható fénykép, akkor nem egyenértékű-e ez annak beismerésével, hogy a 2013-as „eset” olyan szakmai műhiba volt, amit nem szabad megismételni?
  5. Mennyiben van összhangban a fényképek elkészíttetése a célszerűség és az arányosság elvével? Milyen ismeretterjesztő célokat szolgál, és valóban elengedhetetlenül szükséges-e egy nagyközönség számára készült nemzetbiztonsági almanachban aktív nemzetbiztonsági tisztek és fedett nyomozók, terrorelhárítók fényképeinek közzététele, és a „lelepleződésük” kockázata arányos-e az elérhető „eredménnyel”, azaz Boda tábornok ismertségének, népszerűségének növekedésével?

stb. A teljes dokumentum itt olvasható:

https://drive.google.com/open?id=1maPUmg-XYQ1qhlN6RokbwDPRp5Pvmcmw