Ismét nekiment az egyetemnek Naiv Balfácán

Ismét nekiment az egyetemnek Naiv Balfácán 

A HVG online kiadása még 2012-ben tudósított arról, hogy „Nekiment a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek a volt tanszékvezető”, Rácz Lajos, aki az egyetem Nemzetbiztonsági Intézetét is vezette, és „azzal fenyegetőzik, hogy a NATO-hoz fordul”. Az NKE vezetése – és más, később megkeresett hatóságok, köztük miniszterek, titkosszolgálati főnökök és a legfőbb ügyész – azóta is mély hallgatásba burkolózva igyekeznek nem létezőnek tekinteni a sokasodó vészjelzéseket. A volt tanszékvezető úr 2016-ban új frontot nyitott, és Naiv Balfácán írói álnéven blogbejegyzésekben közölt leleplezéseket. Emiatt valószínűleg nagyon a fejére koppinthattak, mert 2017 áprilisában váratlanul letörölte a hivatalban lévő országos hatáskörű vezetőkre vonatkozó, személyeskedésektől sem mentes, szenzációs leleplezéseit, de újabban (2018 augusztus 14-től) már becsületes nevét ismét felfedve, nyílt levelekkel bombázza a hatalmasságokat és igyekszik felhívni a közvélemény figyelmét a további struccpolitika diplomáciai és nemzetbiztonsági kockázataira. Az első, 22 pontba szedett, terjedelmes nyílt levél címzettje maga Dr. Polt Péter, legfőbb ügyész volt, és ebben köztörvényes, hivatali és szolgálati, állam elleni bűncselekményekről esik szó (a szövetségesek elleni katonai kémkedést is beleértve), magát a megszólított főméltóságot is szembesítve állítólagos hivatali visszaélésekkel, korrupcióval és bűnpártolással.

Azóta Kovács József altábornagy nemzeti információs államtitkár, továbbá a Parlament „illetékes” bizottságainak tagjai, Benkő Tibor vezérezredes honvédelmi miniszter, Simicskó István kormánybiztos, Dr. Koltay András úr, az NKE rektora és aztán Dr. Hende Csaba (volt honvédelmi miniszter, az Országgyűlés Törvényalkotó Bizottságának elnöke) kapott keresetlen hangvételű, figyelemkeltő intelmeket, utóbbi nem is egyet (hanem hármat). Ezekből többek között megtudhatjuk, hogy Béres János, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgatója, aki egyben az NKE címzetes egyetemi magántanára is, lopott (plagizált) publikációk révén szerezte doktori fokozatát és oktatói címét-rangját. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy miért lenne szabad egy titkosszolgálati vezetőnek az, amit még köztársasági elnökök sem engedhetnek meg maguknak?

Ugyancsak elérhető már Naiv Balfácán olvasónaplójában Az árulók ötödik nemzedéke című, a sokak szerint (tévesen) már lezártnak tekinthető, magyar vonatkozású kémsztori, a Conrad-ügy nem éppen szívderítő aktualitásait boncolgató cikksorozat első hat része, amely egységes szerkezetben innen tölthető le, a bejegyzésben megadott linkre kattintással.

A CEU-ügy kiéleződésével is kapcsolatba hozható (de azon jóval túlmutató) a Trócsányi László igazságügyi miniszternek 2018. október 29-én elküldött, lemondásra vagy intézkedésre felszólító üzenet. Ez a bejegyzés olyan kiemelkedő olvasottságot ért el (és ahhoz képest olyan csekély visszhangja volt), hogy arra kell gondolnunk, nem a „látogatók” száma, hanem egy ismeretlen helyről indított túlterheléses támadás intenzitása lehetett magas. 

November 5-én Dr. Pintér Sándor belügyminiszter lett megszólítva három eléggé rázós témában, mégpedig:

- egy olyan, 2012-ben kelt, mindmáig megválaszolatlan beadvány sorsát illetően, ami a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) folytatott nemzetbiztonsági képzéssel kapcsolatos;

- egy burleszkbe illő, névazonosságon alapuló személycsere tárgyában;

- és végül annak a BM-es közreműködéssel szabálytalanul megszerzett EU-s pályázati pénzekből támogatott, „üzleti hírszerző” kamuakadémiának az ügyében, amelynek egy többször is adatlopáson kapott tolvajbanda volt a fenntartója, és – amellett, hogy több ezer diákot megkárosított – a katonai felderítéstől megszerzett szenzitív nemzetbiztonsági ismereteket is kiárusította fűnek-fának.

A november 7-én közzétett második, P. S.-nek szánt nyílt levélben Naiv Balfácán azzal kapcsolatban tett fel újabb kérdéseket, hogy a belügyminiszteri irányítás alatt álló egyik nemzetbiztonsági szolgálat (a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, NBSZ) volt főigazgatója, Dr. Boda József ny. vezérőrnagy hogyan és miért veszélyeztette szövetségesi kapcsolatainkat a titkosszolgálatok nemzetközi együttműködését érintő, szigorúan titkos adatok nyilvánosságra hozásával. A harmadik rész (november 8-án) egy olyan bődületes szakmai hibára hívta fel a belügyminiszter úr figyelmét, amit nem lenne szabad megismételni, mivelhogy azt bizonyítja, a magyar titkosszolgálatok főnökei nemcsak együttműködő külföldi partnereiket, hanem a saját operatív, fedett állományú embereiket is képesek lebuktatni. Mindez pedig rámutat a nemzetbiztonsági szakmai felsőoktatás kirívó gyengeségeire is.

November 11-én volt a Felderítők Napja. Véletlen vagy sem, e jeles dátumot követő első munkanapon kapta meg Dr. Vejkey Imre úr, az Országgyűlés Igazságügyi Bizottságának elnöke azt a nyílt levelet, amit másolatban Dr. Kövér László házelnök, más bizottságok elnökei és a Köztársasági Elnöki Hivatal Katonai Főosztályának vezetője is megkapott. Ebben – természetesen nem az ünneprontás, hanem a jobbítás szándékával – kérdezett rá a szerző a Tisztelt Bizottság összehívásának (vagy össze nem hívásának) lehetőségére/lehetetlenségére Polt Péter legfőbb ügyész meghallgatásának céljából. Képzeljétek, Dr. Vejkey Imre úr, az Országgyűlés Igazságügyi Bizottságának elnöke 24 órán belül válaszolt (elsőként az összes címzett közül, és arról tájékoztatta a levélírót, hogy nemzetbiztonsági ügyekben a Nemzetbiztonsági Bizottság, felsőoktatási ügyekben pedig az Országgyűlés Kulturális Bizottsága az illetékes. Válaszát másolatban megküldte Dr. Kövér László házelnök úrnak is. Maga a tény, hogy – a nyilvánvaló felelősségelhárítás ellenére – végre egyszer legalább dokumentált válasz született egy felvetésre (ha nem is érdemi), olyan örömet keltett, hogy az ez után következő blogbejegyzés azt a címet kapta: Kis lépés Naiv Balfácánnak, nagy lépés Magyarországnak.

A nagy öröm elmúltán Naiv Balfácán (most már mondanunk sem kell, ez csak írói álnév, amelyről köztudott, hogy kit takar), Shakespeare Julius Cézár című drámájából adaptált gyászbeszédet tartott a CEU virtuális halálos ágya fölött, ami ugyan nem keltette „Magyarországnak még kövét is lázadásra”, de másfél száz fős instant hallgatósága (olvasója) azért így is összegyűlt.

A következő nyílt levél Dr. Tóth Bertalan képviselő urat, az MSZP elnökét kritizálta szemtől szembe egy (vagy inkább kettő) olyan írásbeli kérdése miatt, amiből kiderült, hogy hazánkban jelenleg nincs az Orbán-rezsimnek számottevő politikai, parlamenti ellenzéke, illetve ellenzéki oldalon nincs olyan személyiség, akinek a rendszerrel való szembenállását komolyan lehetne venni. Így aztán „hősünk” kénytelen volt személyesen interpellálni Szijjártó Péter külügyminiszternél egy titokzatos dáma ügyében, aki egyetemi, diplomáciai (konzuli) és nemzetbiztonsági terepen is otthonosan manőverezve 2014-15 táján bejuttatta a Külgazdasági- és Külügyminisztérium által „üzletembernek” hazudott nemzetközi bűnözőt, a néhai Ghaith Pharaont miniszterelnökünk, Orbán Viktor köreibe (és titkosszolgálati berkekbe).

November 23-a, a nemzetközi Fekete Péntek egyben Navracsics Tibor, oktatásügyi EU-biztos számára is fekete péntek volt, amelyen feketelevest szolgáltak fel a számára egy olyan nyílt levél formájában, amit másolatban az Országgyűlés érintett bizottságai (magyarul) és az EU néhány illetékes testületének sajtó-szóvivője (angolul) is megkapott. Az üzenetben a nyugállományú ezredes „még egyszer és utoljára, nyomatékosan” arra kéri, hogy értesítse a megfelelő uniós hatóságokat, különösen Federica Mogherini külügyi és biztonságpolitikai főképviselőt és Gerhard Conrad ezredest, az EU INTCEN (az EU Hírszerző és Elemző Központja) igazgatóját arról, hogy fontos közlendői vannak a számukra, ezért – az (illetékes) magyar hatóságokon keresztül – vegyék fel vele a kapcsolatot”.

Ezután rövid szünet következett, mert Naiv Balfácán úgy vélte, ha a méltóságos hölgyeknek és uraknak nem fontos az ország rendbe tétele, akkor így karácsony táján neki is lehet fontosabb dolga, mint a rendszer megdöntése, de képzeljétek: Hogy hogy nem, december 22-én tájékoztatás érkezett a belügyminisztériumból, amely meglehetősen udvarias hangnemben ugyan, de egy nyúlfarknyi, kétmondatos „érdemi” részbe sűrítve ismét indoklás nélkül „lepattintotta” a beadványok szerzőjét. Ezért aztán Naiv Balfácán már az évválasztó vonal túloldaláról, 2019. január 3-án ismét tollat (számítógép-billentyűzetet) ragadott, és egy szintén udvarias válaszlevélben „megköszönte” Tőzsér Norbertnek, a BM Személyügyi Helyettes Államtitkár titkárságvezetőjének a válaszát, miközben a sorok között elrejtve azt azért kifejtette, hogy a hatalom minden egyes elhallgatása, mellébeszélése és hazugsága közelebb visz az igazság elkerülhetetlen napvilágra kerüléséhez.

Ezután pihentetőül következett egy kilenc részből álló, Dámajáték című tanulmány, amelynek egységes szerkezetű változata is elérhető a felhőben. Ez a rémnovellába sűrített eposz arról szól, hogy kik és hogyan juttatták be a hírhedt nemzetközi bűnözőt, Ghaith Pharaont és az ő mentorát, Zaid Naffát először nemzetbiztonsági körökbe, azután a miniszterelnökünk közvetlen baráti, üzleti és rokoni környezetébe titkosszolgálati segédlettel, hogyan veszélyeztetik ezzel kicsiny hazánk biztonságát, és milyen bizonyítványt állítottak ki tetteikkel magukról, illetve a szakmai felsőoktatás színvonaláról.

Január 17-én az áruló Dr. Molnár Zsolt úr, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának volt elnöke (jelenleg is tagja), MSZP-s képviselő kapott egy emlékeztetőt arról, hogy 2012 májusa óta nem teljesíti képviselői esküjét, bizottsági (elnöki és tagi) kötelmeit, valamint a pártjával szemben fennálló erkölcsi és politikai „adósságait”.

Ezután az írásterápia jegyében új nyíltlevél-sorozat indult, amelynek fókuszában a titokzatos Drégelyvár Oktatási Központ „D-Akadémiája”, másképpen az ún. Koncz Márton Hírszerző Akadémia hányatott sorsa áll. A sorozat első darabja (amelynek címzettje „Hiperaktív Obsitos”, a magyar nemzetbiztonsági szakmai közösség egyik vezető figurája) január 22-én jelent meg, Hat év a Drégelyvár fogságában címmel, a második, még „ütősebb” rész 24-én esedékes. 

Vagyis a volt tanszékvezető úr ismét „nekiment az egyetemnek” (és másoknak), sőt – úgy tűnik – a kormányzat legitimitásán is rést kíván ütni, legalábbis erre utal az, hogy közölt egy feltehetően dinamikus listát is, amelyben a még függőben lévő nyílt levelek várható címzettjeit sorolja fel, kormánypárti és ellenzéki képviselők, miniszterek, főigazgatók, tábornokok és ezredesek során keresztül miniszterelnök-helyettesekig bezárólag, a 2010-es második Orbán-kormányig visszamenően.

A listán ugyan nem találkozhatunk Orbán Viktor nevével, de vajon mit tartogat a névsor végéhez biggyesztett azon megjegyzés, hogy „és még sokan mások”? 

Budapest, 2019. január 21. 

Dr. Rácz Lajos (alias Naiv Balfácán)