Egy nyugdíjasról, aki a tábornok barátja védelmére siet, és azt is tudja, hogy a köztársasági elnök másfél év múlva kiket fog előléptetni és kinevezni

Az előző folytatása: a Dr. Koltay András (az NKE rektora) részére szóló nyílt levél harmadik része

3. Egy  nyugalmazott ezredes (nevezzük Hiperaktív Obsitosnak), az NKE Nemzetbiztonsági Intézet Katonai Nemzetbiztonsági Tanszék részmunkaidős oktatója (habilitált docense), megszámlálhatatlan szakmai és társadalmi testületi funkciójával visszaélve már évek óta a személyes érdekei előtérbe állításával befolyásolja a nemzetbiztonsági tudományszak fejleményeit. 2017 márciusában konkrétan megfenyegetett, hogy amennyiben a nemzetbiztonsági felsőoktatást érintő észrevételeimmel akadályozni merem az ő és a „barátja”, Béres tábornok tudományos és katonai karrierjét, akkor tönkre tesz engem és a családomat is. Ekkor tájékoztatott az előző pontban említett „vizsgáló bizottság” tevékenységéről is, egyben figyelmeztetett, hogy jó lesz, ha „meghúzom magamat”, mert Patyi András rektor összeállított egy „elit” egyetemi jogászcsapatot, hogy „fogást találjanak rajtam”, és megtorolják a kritikai észrevételeimet. Nem tudom, hogy ez igaz-e, azt viszont bizonyítani tudom, hogy Hiperaktív Obsitos jelentős szerepet játszott az NKE-ről, a ZSKE-ről, a nemzetbiztonsági, sőt mindenfajta társadalomtudományi területről való kiszorításomban, beleértve a Kína-kutatást is.

H. O. úr azzal próbálta mentegetni „barátja”, Béres vezérőrnagy (ma már altábornagy) plágium-ügyét, hogy az eredeti közlemény szerzője hozzájárult a tanulmánya eltulajdonításához, sőt kifejezetten ő kérte, hogy az a felettese, Béres János neve alatt jelenjen meg, mert a mesterfokú jegyzetben „jobban mutat”, ha egy tábornok van feltüntetve szerzőként. Ennek a teljesen képtelen érvelésnek a komolytalanságával H.O. nyilvánvalóan tisztában van, ezért a győzködésnek csak egy célja lehetett, mégpedig az, hogy ráébresszen, Béres tábornok „mindent megtehet” (büntetlenül), ezért jobb lesz, ha befogom a számat. Ezzel a tettével Hiperaktív Obsitos véleményem szerint bűnpártolást, a tanú befolyásolását, fenyegetést, zsarolást, kényszerítést és – Béres tábornok képviseletében – hivatali (szolgálati) hatalommal való visszaélést követett el, továbbá az NKE (és a KNBSZ) belső ügyeiről engem tájékoztatva szolgálati titkot sértett.

Az NKE munkatársaira nézve kötelező közszolgálati ethosszal homlokegyenest ellenkezőnek tartom, hogy H. O. úr a fenyegetéseit nyomatékosító érvként vetette be (és ezek szerint már akkor „tudta”), hogy – több, mint egy év múlva – Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke lesz az új honvédelmi miniszter, Kovács altábornagy, a KNBSZ akkori főnöke magasabb beosztásba kerül, és Béres tábornokot nevezik ki a KNBSZ új főigazgatójává. A hasonló, még csak tervezési stádiumban lévő személyügyi döntések nem nyilvánosak, sőt titkosak. Egy külföldi hírszerző szolgálat (vagy egy belföldi, korrupcióra hajlamos kör) számára jelentős értékkel bírhat, ha már egy-két évvel előre tudja, hogy ki lesz az új honvédelmi miniszter, vezérkarfőnök, nemzeti információs államtitkár, titkosszolgálati felső vezető. A 2017. március 29-i beszélgetés alátámasztja, hogy az elkövetők – a saját, személyes érdekeik mentén – szervezetten (és bűnös módon) törekedtek a hőn áhított magasabb politikai, egyetemi és katonai beosztásuk elnyerése útjában álló akadályok „eltakarítására”, az erőszakos fellépést, fenyegetéseket is beleértve, és ehhez a Hiperaktív Obsitoshoz hasonló, megnyert „ügynökök” segítségét vették igénybe, akiket államtitkokba avattak be (és akik maguk is „fecsegőbolondnak” bizonyultak, mert jólértesültségük fitogtatásával, a „barátaik” ügyében való közbenjárásukkal illetékteleneknek adták tovább a bizalmas vagy éppen titkos információkat, személyügyi terveket, elgondolásokat). Vajon az ezredes úr – aki korábban többször is katonai attasé beosztásban külföldön szolgált – rajtam kívül még kinek „fecsegett”?

H. O. úrnak oroszlánrésze volt a TEK-tanszék de facto lerombolásában, az előző pontban említett „vizsgáló bizottság” kutakodásának a tanszékvezetőre való fókuszálásában is. Ebben – a különböző titkosszolgálati frakciók közötti nemtelen vetélkedésen kívül – közrejátszott az is, hogy nem sokkal korábban, egy közalkalmazotthoz méltatlan, a TEK-et támadó nyilatkozata miatt (amit az NKE nevében tett), Hajdu János TEK-főigazgató közbenjárására Patyi András rektor egy fél évre eltiltotta az NKE-n folytatandó oktatói tevékenységtől. Amiatt is haragudott a TEK-tanszékvezetőre, mert – az ő felfüggesztése időszakában – nem őt javasolta a Terrorelhárítási alapismeretek c. egyetemi jegyzet előlektorálására és két fejezet megírásában történő közreműködésre (hanem engem). A szóban forgó tevékenységek elvégzésére nekem a TEK főigazgatója által aláírt szerződésem volt, a jegyzetet az NKE rendelte meg, Finszter Géza, akadémiai nagydoktor lektorálta, és egyetemi felhasználásra alkalmasnak ítélte. Mégis ez a dokumentum (pontosabban az elkészítésében való közreműködésem okán kialakult munkakapcsolat) szolgálhatott ürügyül a tanszékvezető eltávolítására, megszégyenítésére, szakmai oktatói pályafutásának derékba törésére.

Valójában nem B. Z. tanszékvezető, hanem H. O. úr volt az, aki éveken keresztül – anélkül, hogy ezt kértem volna – NKE (és KNBSZ) belső szakmai anyagokat és információkat, valamint azokhoz fűzött negatív kommentárokat szivárogtatott nekem (és másoknak), és a véleményezéshez, esetenként kidolgozói munkákhoz nem hivatalosan a segítségemet kérte. Ezt szükség esetén – elektronikus levélváltásaink bemutatásával – bizonyítani is tudom. Nem B. Z., hanem Hiperaktív Obsitos számítógépében kellett volna a „bizottságnak” kutakodnia; és Resperger ezredes, intézetigazgatónak nem arról kellett volna vallatnia a munkatársakat, hogy ki tart velem baráti vagy szakmai kapcsolatot, hanem a saját vezetői, oktatói és publikációs tevékenységét kellett volna önkritikusan elemeznie. Egyelőre még a hadtudomány nemzetbiztonsági tudományszakjának PhD-fokozatosa és közgazdász egyetemi doktor, továbbá elismert Kína-kutató vagyok, és az NKE munkatársai igenis jogosultak velem oktatási, tudományos és kutatási kérdésekben együttműködni (és meg is teszik, erre később még visszatérek).

2017. május 17-én újabb bejelentést tettem az MHTT Etikai Bizottságánál, ezúttal Hiperaktív Obsitos úr ellen kérve vizsgálatot. Ezt a bejelentésemet azzal az indokkal utasították el, hogy én nem vagyok az MHTT tagja (mert 2013-ban kiléptem). Noha formailag az indoklás helytálló, a bizottság most is elmulasztotta az illetékeseknek (az NKE Etikai Bizottságának) szóló szignalizációt . Meggyőződésem, hogy az MHTT Etikai Bizottságának, különösen Haig Zsolt elnök úrnak nem az a tisztségével járó fő feladata, hogy a társaság tagjai, illetve a hadtudomány művelői által elkövetett súlyos etikai vétségeket (adott esetben bűncselekményeket) takargassa, hanem az, hogy figyelemmel kísérje a szakterületén (a hadtudományban) bekövetkezett fejleményeket és az észlelt etikai vétségekre reagáljon; a tudomására jutott tények alapján ha kell, saját hatáskörben kezdeményezzen vizsgálatot, vagy – hatáskör hiányában – hívja fel az illetékesek figyelmét a problémákra.

Tudomásom szerint az MHTT és az NKE között létezik egy együttműködési megállapodás. Ha ez így van, akkor annak szellemével bizonyosan nem egyezik Haig elnök úr passzív, „titkolódzó”, az NKE számára is fontos információkat visszatartó viselkedése.

Fentiekre tekintettel kérem Rektor Urat, hogy az NKE Etikai Bizottságát és Belső Ellenőrzését utasítsa Hiperaktív Obsitos úr korábbi és jelenlegi, az Egyetem érdekeit mindmáig sértő tevékenységének kivizsgálására.

(Folytatása következik...)