Harmincegyedik epizód: Engem is komor hangulat fogott el...

Ott tartottunk, hogy 2004-es iraki csapatlátogatása során a magyar katonai kémelhárítás (KBH) tábornoka becsukta a legfrissebb, koalíciós forrásokból származó felderítő jelentést, és sóhajtott egyet. Komor hangulat fogta el. Aztán fogta magát, és mindent lediktált hűséges fegyverhordozójának és krónikásának, a későbbi Vezérőrnagynak, aki Peter Sheldon nevű szerzőtársával együttműködve álnéven kiadta a visszaemlékezéseket „Titkos Öböl-háborúnk” címmel (avagy Fejezetek a magyar katonai kémelhárítás történetéből), egyes szám harmadik személyben átfogalmazva. Köszönet érte az Intermix Kft-nek (magyarul „Össze-Vissza Kavarás” Korlátlanul Felelőtlen Társaság) és dr. Strasser Tibor ügyvédnek.

Becsukom a könyvet, és én is sóhajtok egyet. Engem is komor hangulat fogott el. Úgy sejtem, hogy az a folyamat, aminek kezdetét a Novák-féle interjú-kötet 74-es nagy kémügyünk és „vezérőrnagyi szemüveges” alfejezete írja le, és aminek későbbi epizódjaiba a Titkos Öböl-háborúnk előszava, 50 fejezete és utószava ad bepillantást, még egyáltalán nem ért véget. Még köztünk vannak, és korukhoz képest meglepően aktívak és energikusak az elmúlt négy évtized emblematikus figurái, és a főszereplők köre tovább bővülhet. Ahogy az előszóban „Peter Sheldon és Cími H. Ferenc”  (8. o.) egy emberként kijelenti, „Főhőseink is sokat fejlődnek, komoly karriert futnak be. Ma már tábornokok, s ott vannak jelenleg is valahol...”. Nem múlt, hanem jelen időben, ami a folyamatosság hangsúlyozásával a jövő idejűség képzésének legegyszerűbb nyelvi formája.

2004-ben, a „Titkos Öböl-háborúnk” megjelentetésének évében már nemcsak a KBH felső vezetőinek hazaárulását, kémkedését, az Irak elleni háború előkészítésében játszott dicstelen szerepét lehetett elmaszatolni a könyv kiadásával. A regény „hősei” – kihasználva a politikusok önfeledt acsarkodását és a civil ellenőrzés halvaszületettségét – kiléptek a könyv lapjai közül, és vigyázó szemüket a múlt helyett a jövőre vetették.

Abban az évben, 2004-ben csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Most már az eddigieknél sokkal hatékonyabban, belülről lehetett bomlasztani azt az intézményt, amely demokratikus, jogállami követelménytámasztásával a leginkább veszélyeztette az 1991-es moszkvai puccs mintájára megálmodott rendőrállam „szuverenitását”.

2004-ben, a könyv kiadásának évében már a KBH beszervezett jelentő (és szélsőjobbos vonalon befolyásoló) ügynöke volt Csontos István Csaba, a romák elleni sorozatgyilkosságok vádlottja, akinek a szolgálattal fenntartott szoros kapcsolatát a főigazgató, Kovácsics Ferenc altábornagy 2010-ben a nyomozati és a büntető eljárás során letagadta.

Innen kihagytam egy bekezdést, amelyben feltártam, hogy ki volt még kulcspozícióban a katonai elhárításnál 2004-ben, és Naiv Balfácán: Égig-érő giz-gazok című (szigorúan képzeletbeli eseményeken alapuló, de a valóságra mégis kísértetiesen emlékeztető) kiadatlan regényében mivel érdemelt ki magának külön fejezetet.

Lapozgatom az olvasónaplómat...

Abban a másik, mint mondottam, szigorúan képzeletbeli eseményeken alapuló, de a valóságra mégis kísértetiesen emlékeztető regényben a történet ott folytatódik, ahol a Titkos Öböl-háborúnk félbeszakadt. Figyelemmel kísérhetjük, ahogy a katonai kémelhárítás (KBH) vezetésének szellemiségét ordas eszmék itatják át. A szemünk előtt folytatódik a szövetségesek elleni kémkedés és aknamunka, a két iraki háborút követően Pakisztánról, Iránról, Afganisztánról, a terrorizmusról, Ukrajnáról, sőt az EU-ról, az USA-ról és a NATO-ról szóló információk is a magyar nemzetbiztonsági szolgálatoktól kerülnek ki illetéktelen, mi több, ellenérdekelt körökhöz: oroszokhoz, irániakhoz, kínaiakhoz, szélsőjobbos neonácikhoz. Izrael támogatása és a demokrácia terjesztése melletti elkötelezettsége miatt az USA továbbra is előkelő helyet foglal el az ellenséges célországok listáján. Oroszország megerősödésében bízva és Kína „felemelkedését” félreértelmezve az ÁSZ (árnyék-titkosszolgálat) köreiben felcsillan a remény, hogy a radikális szélsőjobboldali, hungarista erőkkel összefogva „visszaszerezhetik” a rendszerváltáskor elvesztett „országukat”, sőt egy arra alkalmas, nagy formátumú vezető mögé felsorakozva egy „világnemzet” elitjeként tündökölhetnek. Folytatódik, sőt kiteljesedik az Intermix Kft, a Leleplező könyvújság és a mögöttük megbúvó fasisztoid körök, a Kurucinfo, a Nemzeti Arcvonal és a Vérmagyarok titkos szakmai együttműködése a Katonai Biztonsági Hivatallal.

De nehogy azt higgyétek, hogy a polgári titkosszolgálatok, vagy a rendőri szervek nagyfőnökei – tisztelet a kivételnek – különbek (az említett, kiadatlan regényben), sőt... A belügyminiszter csak az alkalmat lesi, hogy megvalósítsa a totális ellenőrzést a társadalom minden szeglete felett. Célkeresztben az oktatás: ki kell nevelni a szovjet iskolán edződött állambiztonsági „szakemberek” új generációját. Ehhez meg kell szállni, titkosszolgálati ellenőrzés alá kell helyezni a Nemzeti Közveszélyes Egyetemet. Aki nem juthat be az „elitképzést” nyújtó intézménybe, az se essen kétségbe. Belügyminisztériumi támogatással összeszélhámoskodott pályázati pénzekből, bűnözők által alapított hangzatos nevű kamuakadémiák égisze alatt, sehol sem akkreditált settenkedő tanfolyamok indulnak. Folyik a jövő pribékjeinek, titkosrendőreinek, besúgóinak és verőlegényeinek kiképzése. Közben a honvéd és rendőr tábornokok doktori címeket osztogatnak egymásnak, és megmondják, ki a tudós.

Ki mit tud? A miniszterelnökhelyettes, az igazságügyi miniszter, a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, az emberi erőforrások minisztere, a főigazgatók, a főügyész, a parlamenti elnök, a Nemzetbiztonsági Bizottság tagjai és más efféle méltóságos urak és hölgyek (utóbbiak értelemszerűen jóval kevesebben) sok mindent tudnak, de mélyen hallgatnak, és semmit sem tesznek (ellene). Aki a törvénytelenségekre, veszélyekre felhívja a figyelmet, az maga válik ellenséggé. Mindenki mindenkit sakkban tart, mindenkinek vaj van a fején. Senki sem szegheti meg a betyárbecsület parancsát, a maffia hallgatás-törvényét, az omertát.

Valami bűzlik Magyarországon. Fejétől bűzlik a hal.

A következő bejegyzésekben megyünk a szag után. De csak majd valamikor 2017 januárjában. Addig minden kedves (és kedvetlen) olvasónak kellemes ünnnepi előkészületeket, Békés Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánok!

Netuddki