Harmincadik epizód: Jó ideig nem lesz még béke

Lapozgatom az olvasónaplómat. Ott tartottunk, hogy Kovács-Kovácsics tábornok Irakban személyes benyomásokkal gazdagodva tájékozódik, és krokodilkönnyeket hullat.

„Jó ideig nem lesz még béke – gondolta Kovács tábornok, aztán a régi idők jutottak eszébe. 1990-ben, 1991-ben, aztán 1994-95-ben is Irakkal volt dolga. Persze akkor egészen más volt Jurijjal és Mariával.

A minap Brüsszelben járva megdöbbenve hallotta, hogy Maria is tábornok lett, amerikai összekötő és tanácsadó Moszkvában az FSZB-nél. Végre teljesült a vágya, együtt élhet Jurijjal.” (362. o.)

Vajon – a vetélytársa előléptetése feletti megdöbbenésen túl – tájékoztatta Kovács-Kovácsics vezérőrnagy amerikai szövetségeseinket arról, hogy Maria König már 1990-91-ben a szovjet KGB-nek és aztán az orosz FSZB-nek dolgozott, Krjucskov tábornok személyes képviselője volt, és összekötői feladatokat is ellátott a GRU és a KBH között? Tudatta velük, hogy ő az az Olga fedőnevű mesterkém, aki évtizedek óta az amerikaiak és az izraeliek ellen dolgozik? Figyelmeztette őket, hogy Maria-Olga férje, Jurij a GRU tábornoka? Ha igen, akkor az még 2004-ben is enyhítő körülmény lett volna.

„Persze akkor Brüsszelben másról is szó esett. Arról, hogy az Egyesült Államokat és szövetségeseit Irak megtámadásáért sokan vádolják amiatt, hogy Bagdadnak nem is voltak vegyi és biológiai fegyverei, s az Al-Kaidával sem álltak kapcsolatban. Kovács Feri Mariától tudta, hogy voltak ilyen fegyvereik. Igaz, jó részüket megsemmisítették, de például azt a kétszáz szerinrakétát (sic!) nem. Azokat Maria találta meg. S mi van akkor, ha még többet elrejtettek és mást is, csak azokat a mai napig nem találták meg. A pacifisták képesek felejteni.” (u. ott).

Függetlenül Moszkva hivatalos politikájától, nyilvánosan meghirdetett álláspontjától, az orosz titkoszolgálatok egyáltalán nem bánták volna, ha az USA Irakban belebonyolódik egy „második Vietnámmal” felérő konfliktusba. Emlékeztetőül: Az FSZB – Maria jóvoltából – és a vele szorosan együttműködő KBH (Kovács-Kovácsicson keresztül) jelentősen kivette a részét az amerikai hírszerzés dezinformálásából (félrevezetéséből) az iraki tömegpusztító fegyverkezés megítélése kapcsán. Ennek része lehetett a budapesti konferencia és a Hamza-ügy is, miáltal az FSZB-t és a KBH orosz zsoldban álló ügynökeit számottevő felelősség terheli a mindmáig tartó iraki fegyveres konfliktus kirobbantásában. Alighanem ezt a felelősséget próbálja elhárítani a tábornok a további félrevezetéssel, igazának görcsös bizonygatásával, az iraki tömegpusztító fegyverek létezése melletti – kétes alapokon nyugvó – érveléssel. Brüsszelben is ezt képviselte. Így tényleg jó ideig nem lesz még béke.

Azóta egyértelműen bebizonyosodott, hogy Iraknak 2003-at közvetlenül megelőzően már nem voltak nukleáris és vegyi fegyverei, és nem tartott kapcsolatot az Al-Kaida terrorszervezettel. „A pacifisták képesek felejteni.” Ez azt jelenti, hogy aki az iraki háború hírszerző és kémelhárító előkészítése során elkövetett hibákra hívja fel a figyelmet, az – a tábornok szerint – pacifista. Ez a szakszerűtlen, szubjektív, politikailag elfogult hozzáállás – a katonai kémelhárítás vezetése részéről – nem más, mint bűnbakképzés, ellenségkeresés. Úgy látszik, az elhárító szolgálat vezérőrnagya a felelősségelhárítást tekinti a fő feladatának. Én azonban inkább fordítva tenném fel a kérdést: Aki tudatos hazugságokkal járult hozzá egy háború kirobbantásához, az mi? Biztosan nem pacifista. Inkább a másik véglet.

„Aztán itt van a sokat vitatott al-Kaida kapcsolat is. Szaddámnak semmi köze sem volt Oszama bin Ladenhez? Lehet. Csakhogy akkor miért van jelen mégis az al-Kaida Irakban? Belenézett a kezében tartott papírokba. Ott volt előtte a legfrissebb jelentés:

Koalíciós források szerint Zarkawi az elmúlt időszakban ismételten levelet küldött Bin Laden részére...

Hát ennyit erről. Mondhatnak neki (mármint Kovács Ferinek) akármit, lehetnek alkaidások vagy mások, de most ő is a terroristák miatt jött ide.” (363. o.).

Ez ám a professzionális hozzáállás. „Csakhogy akkor miért van jelen mégis az al-Kaida Irakban”? Elárulom. Nem azért, mert Szaddámnak köze volt Oszama bin Ladenhez, hanem azért, mert a szövetségesek beavatkozása lerombolta az iraki államot, és a kialakult zűrzavar kiváló alkalmat jelentett a vallási-politikai szélsőségesek számára, hogy betöltsék a vákumot. Még Zarkawi is azért küldözgetett leveleket Bin Ladennek, hogy felajánlja szolgálatait, segítséget és útmutatást kérjen, de főleg, hogy elismertesse magát az al-Kaidával, és ezzel megszilárdítsa vezető pozícióját az „ellenállásban”. Vagyis előtte nem tartozott az al-Kaidához.

„Mondhatnak neki akármit”? A vezérőrnagy a tényekkel szemben is fenntartja véleményét? Megteheti. A vélemény szabad. Csakhogy egy nemzetbiztonsági szolgálatnak nem az a feladata, hogy véleménye legyen, hanem az, hogy felderítse a rejtett törekvéseket (szándékokat, képességeket és tevékenységeket), és a hiteles, megbízható, megerősített információk tükrében, a megismert tények közötti összefüggések feltárásával logikus, helytálló és ellenőrzött következtetéseket vonjon le, amik választ adnak a lényegi kérdésekre, hozzásegítik a döntéshozókat ahhoz, hogy a cselekvési lehetőségek (alternatívák) kockázatainak értékelése alapján előrelátó, helyes döntéseket tudjanak hozni. Ennek megvan a maga szakmai módszertana a műveleti, az elemző és a vezetői oldalon egyaránt. De csak nem fogok a KBH főtábornokának alapfokú („beléptető”) tanfolyamot tartani? Ezt a képzést már megkapta az egykori Szovjetunióban tartott kémelhárító tanfolyamon. Meg is látszik.

A szovjeteknek mindig is kiváló hírszerzőik, és csapnivaló elhárítóik voltak. Miért? Azért, mert a társadalom „mindenki gyanús, aki él” elv alapján történő totális ellenőrzéséhez, megfigyelés alatt tartásához, kontrolljához nincs szükség kémelhárító szakmai ismeretekre, profi kutató-szűrő munkára, felismerési jelek értelmezésére és más efféle nyalánkságokra. Ahhoz rendőrállamra van szükség, elnyomásra és megfélemlítésre, árulókra meg besúgókra. Profi elhárítókra csak a demokratikus jogállamoknak van szükségük. De ez csak egy közbevetett megjegyzés volt.

„Lehetnek alkaidások vagy mások”, akkor is terroristák? Nem kell különbséget tennünk az egyes terrorista csoportok között összetételük, politikai és vallási törekvéseik, nemzeti hovatartozásuk, társadalmi támogatottságuk, eszközeik és módszereik, stratégiájuk és taktikájuk stb. alapján? Nem kell őket megkülönböztetnünk egymástól és a felszabadító mozgalmaktól, a lázadóktól, a felforgatóktól, az ellenzéktől? A terrorista az terrorista, és punktum. Az a terrorista, akit a vezérőrnagy annak tart. Jó meghatározás, de az igazat megvallva a világ menő egyetemein már nem ezt tanítják.

„Sóhajtott, mert sejtette: ami Pakisztánban kezdődött, az egy 2001. szeptember 11-ével kezdődött új folyamat. Irakban nem ér véget, mint ahogy a terrorizmus sem. Egyszer, valamikor Irán következik, aztán...

Komor hangulat fogta el.” (366. o.).

És a könyv utolsó lapjának alján még egy apróbetűs lábjegyzet:

„Felhasznált irodalom: Khudhir Hamza és Jeff Stein: Szaddám bombáját gyártottam, Drábik János: A történelem titkos erői és a geopolitika, valamint a Leleplező írásai.

Fotók: A Pentagon, az US Navy, az US Airforce és a Leleplező szerkesztőség, valamint az Intermix Bp. Kft. digitális képarchívuma.” (u. ott).

Házi feladat a Nemzeti Közveszélyes Egyetem nemzetbiztonsági szakos hallgatói számára:

  1. Voltal Bagdadnak nukleáris, biológiai és vegyi fegyverei a 2003-as nemzetközi beavatkozást közvetlenül megelőzően?
  2. Voltak Szaddám Huszein rezsimjének kapcsolatai az Al Kaidával?
  3. Kik azok a „pacifisták”?
  4. Milyen politikai, erkölcsi, szakmai és jogi minősítő jelzőkkel illetnétek azt a titkoszolgálati vezetőt, aki tudatos hazugságokkal járult hozzá egy háború kirobbantásához?
  5. Határozzátok meg a „terrorizmus” fogalmát! Ki a terrorista? Az, akit a vezérőrnagy annak tart? Mi különbség van a felszabadító mozgalmak, a lázadók, a felforgatók, az ellenzék és a terroristák között?
  6. Mi különbség van a rendőrállamok és a demokratikus jogállamok között? Mi a különbség a titkosszolgálati rendszerük, a hírszerző és elhárító, operatív munkamódszereik között? Mi jellemzi a „szovjet-típusú” elhárító és hírszerző szolgálatokat? Mi jellemezte a magyar KBH-t?
  7. Ki az a Khidhir Hamza? (Ez már egyszer volt.)
  8. Kicsoda Drábik János?
  9. Mit tartalmazhat az Intermix kft digitális archívuma (a magyar titkosszolgálati jelentéseken kívül)?
  10. Mi a feladata egy nemzetbiztonsági szolgálatnak? Mi volt a feladata a KBH-nak? Hogyan értékelitek a KBH 1990-2011 közötti tevékenységét? Hogyan értékelitek a GRU magyarországi eredményességét, ugyanezen időszakban?

(Folytatjuk...)