Huszonkilencedik epizód: Ne krokodilkönnyeket hullass, basszus!

Lapozgatom az olvasónaplómat. A Sheldon-Cími könyv 356. oldalán tartok, az utószónál, és a margóra firkált kommentárjaimnál, kérdő- és felkiáltó jeleimnél.

„Dr. Kovács Ferenc tábornok időközben tábornok lett.” (Helyesen: Dr. Kovácsics Ferenc dandártábornok időközben – 2003-ban – vezérőrnagy lett.) „Egy évtizede dolgozott már dr. Szilasi Gábor altábornagy mellett, akit eredményes szakmai munkája alapján valamennyi kormányzat felkért a speciális szolgálat vezetésére. Ő tartotta a kapcsolatot a NATO-tagállamok katonai elhárító szolgálataival, jól ismerte külföldi tábornok kollégáit, szinte valamennyihez ellátogatott már. Munkája miatt gyakori vendég volt Brüsszelben is.”

Igen. Azzal a kis kiegészítéssel, hogy nem azért „kérték fel” az egymást követő kormányzatok a speciális szolgálat vezetésére Szilasi-Stefán altábornagyot (majd vezérezredest), mert eredményes szakmai munkát végzett, hanem azért (nem merték leváltani), mert a BM III/III és III/IV nyilvántartások birtokában minden  egymást követő kormányzatról mindent tudott, beleértve a kormánytagok rendszerváltás előtti ügynökmúltját is. Az igaz, hogy eredményes szakmai munkát végzett, és Kovács-Kovácsics segítségével jó kapcsolatokat épített ki a NATO-országok katonai elhárító szolgálataival. Eközben azonban eltűrte a KBH-n belüli árnyék-titkosszolgálat bűnös tevékenységét, a törvénytelenségeket, az oroszok részére nyújtott szivárogtatásokat; itthon pedig folytatta a BM-es körök kiszolgálását, és arra törekedett, hogy az egymást követő kormányzatok hallgatólagos vagy aktív támogatásával megszerezze az ellenőrzést a Katonai Felderítő Hivatal felett is. Ugyanis csak innen fenyegette esetleges lelepleződés. A KFH volt az a szervezet, amelynél a külföldi operatív akciók „melléktermékeként” kiderülhetett volna a KBH-ügynökök Amerika- és NATO-ellenes, az FSZB és a GRU javára végzett tevékenysége, amit Kovács-Kovácsics, Szilasi-Stefán mindenkori helyettese irányított. A két volt III/IV-es jóbarát (Hamar Ferenccel együtt „a három testőr”) elválaszthatatlan maradt a rendszerváltás után is, karrierjük szorosan összefonódott. Kovács-Kovácsics mindig egy rendfokozattal Szilasi-Stefán mögött maradt, szürke eminenciásként irányítva-vezetve a KBH operatív tevékenységét. Stefán Géza kezében (páncélszekrényében) volt az adu ász, a leleplező iratcsomag, Kovács-Kovácsics viszont sok mindent tudott az operatív szolgálat ügynökeinek tevékenységéről, amit még a főnöke előtt is titokban tarthatott. És 2009-ben „eljött az ő ideje”. De még ott nem tartunk.

Kovács-Kovácsics 2004 júniusában Bagdadba repült. Ez az utószó (és az egész könyv) zárójelenete. „A repülőgépen beleolvasott a májustól június végéig tartó helyzetelemzésbe.” A 356-361. oldalon mi is beleolvashatunk, pontosabban Cími H. Ferenc összefoglalja a jelentés lényegét, és Tőke Péterrel együtt leírják és nyomtatásban kiadják. A legfrissebb, koalíciós forrásokból származó hírszerző jelentések esszenciáját kapjuk itt meg, a helyzet várható alakulásának értékelésével egyetemben. Még egy térképvázlat is van itt Irak etnikai megosztottságáról. Az eredeti térkép és a hozzá tartozó grafikon angol nyelvű, de a jelmagyarázat magyar. Hogy ne legyen kétségünk affelől, honnan származik Tőke Péter jólértesültsége, a bal felső sarokban még egy pajzsos-címeres logo is látható. Már nem olyan jó a szemem, mint fiatal koromban, de képzeljétek, el tudtam olvasni (nagyító segítségével). „Multinational Division”, azaz Többnemzeti Hadosztály. Az, amelyiknek része a magyar kontingens is. 2004 júniusában ránk bízták, mi betettük egy felderítő jelentésbe, a vezérőrnagy és szerzőtársa pedig még abban az évben közzétette a könyvében. Nem volt egy nagy durranás már akkor sem, de abban biztos vagyok, hogy a felderítő jelentés, amiben helyt kapott – és amit kivonatosan megismerhetünk a könyvből – szigorúan titkos minősítést kapott, ami még ma is érvényes.

A 366. oldalon is van egy térkép, a „magyarok” szállítási útvonalairól (amelyek egyikén  Nagy Richárd szakaszvezető feladatteljesítés közben életét vesztette).

Nézegetem a térképet, amit talán – forrásmegjelölés nélkül – egy magyar atlaszból másolhattak ki, és láttak el segédfeliratokkal. A sötét színű betűkkel megnevezett iraki városokat összekötő utak világos színnel vannak feliratozva. Ilyeneket olvasok, hogyaszongya: WARSAW, MIAMI, BISMARCK, MADRID, TOPEKA stb. Mi lehet ez? Tudtommal e földrajzi helyek vagy micsodák nem Irakban találhatók. Arra gondolok, hogy talán a különböző útvonalak fedőnevei lehetnek, amiket a Többnemzeti Hadosztály katonái az egymás közti rádió-kommunikációban használnak, hogy a „gonosz ellenség” (Kovács-Kovácsics tábornokkal ellentétben nem az amerikaiakat, hanem a „terroristákat” értem alatta), ha lehallgatja is őket, akkor se tudja, hogy melyik útvonalon szállítanak éppen, és ne tudja megtámadni a konvojt. De akkor talán – szövöm tovább gondolataimat – nem csak krokodilkönnyeket kéne hullatni „megrendülten a hősi halott ágya előtt”, hanem vigyázni is kellett volna arra, hogy 2004-ben (amikor még a magyar szállító zászlóalj az év végéig kint volt Irakban) ne jelenhessenek meg nyílt publikációkban hadiutak „éles” fedőnevei magyarázó térképvázlatok kíséretében. Basszus! Arról nem beszélve, hogy a szövetségesek kint maradtak Irakban még az után is, hogy mi – a további veszteségektől félve – kivonultunk onnan.       

Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy Kovácsics Ferenc, Hamar Ferenc és társaik ezeken kívül még milyen magyar és szövetséges dokumentumok másolatait lopták ki a katonai titkosszolgálatoktól, és kinek adták át ezeket az anyagokat.

Tőke Péteren keresztül magyar szélsőjobboldali, Izrael-ellenes köröknek?

Az oroszoknak, szokás szerint?

Netán egy KBH-s elhárító tiszt élettársán keresztül, aki bejáratos Irán budapesti nagykövetségére, a perzsáknak?

Speciális kurzusok keretében nálunk tanuló közel-keleti diákoknak, akik valójában hírszerző ügynökök?

Iszlámista szélsőségeseknek észak-afrikai és törökországi turista-utakon?

Olvassatok tovább.

(Mert folytatjuk...)