Huszonnyolcadik epizód, amely merengésre késztet: Milyen érzés lehet magyar kémelhárító tábornoknak és orosz hírszerző ezredesnek lenni egyszerre?

A Sheldon-Cími könyv utószava a második iraki háborúhoz vezető, és az azt közvetlenül követő időszak eseményeit foglalja össze, 2004 nyaráig, már tényleg csak dióhéjban, hőseink karrierjére koncentrálva...

„Jurij Petrovics néhány hónappal az iraki atombomba ügyének lezárása után még abban az évben tábornok lett. Kovács Feri egy évvel később követte, 1996-ban léptették elő dandártábornokká. Évekig nem kellett foglalkoznia Irakkal.

Olga Maria König 1995-ben ezredes lett, s újabb nukleáris ügyeket vizsgált. Előbb utólagosan azt kellett felderítenie, hogyan lett nukleáris hatalom Pakisztán, ki juttatta őket a bombagyártás titkaihoz. Később Észak-Korea atomprogramja, aztán Irán hasonló, de jóval kezdetlegesebb próbálkozásai kötötték le. Jurijjal megmaradt a kapcsolata, de csak a korábbi távszerelem szintjén, ám kikövetelte magának azt a jogot, hogy ő tartsa a kapcsolatot Petrovics tábornok atomrendőrségével. Amikor csak az ideje engedte, odautazott, és nála töltött néhány hetet.” (347. o.)

Kinek az ezredese lett Olga-Maria? Az ENSZ nem léptet elő ezredessé senkit. A CIA polgári hírszerző szervezet, ott nincsenek katonai rendfokozatok. A Pentagon? Miért ne? Ők előléptethetik, ha nem sejtik, hogy a szuperkémnő az FSZB-nek is dolgozik. De a magyaroktól is megkaphatta az ezredesi rendfokozatot, hiszen a KFH és a KBH szigorúan titkos állományú tisztje is volt. Legalábbis, ha hiszünk a könyv szerzőinek. És miért ne hinnénk? Eddig is sok zöldséget összehordtak, de némelyikről kiderült, hogy meglepően igaz. És ha a tényekre nem is, a „hihetőségre” állítólag Tőke Péter és Cími H. Ferenc is kényes. Ha csak a töredéke igaz annak, amit a könyvben állítanak, a Vezérőrnagynak mélyen hallgatnia kellene róla, és semmiképpen sem köthetné a több, mint gyanús kapcsolatokkal rendelkező Tőke Péter orrára ezeket az információkat, a nyilvánosságra hozatalról nem is beszélve.

Az ezredesi előléptetés mindenesetre nem érdemtelen, feltéve, hogy Maria az FSZB-től vagy a GRU-tól kapta... Kiválóan él a szakmai lehetőségeivel. Az ENSZ-beosztás által adott fedési-legendázási alkalmat kihasználva Olga rendszeresen és akár hetekre is elutazhatott Moszkvába beszámoltatás, kiképzés és feladatszabás céljából.

Az utószóból megtudhatjuk azt is, hogy 1998-ban Maria és Jurij összeházasodik, 1999-ben gyermekük születik (Happy End? Még nincs vége!). Már terhessége alatt tartós szabadságot vesz ki, de időnként New Yorkba utazik konzultáció céljából. Ott hozza világra a babát, akit Ivánnak keresztelnek el, 2000. február 11-én.

Az orosz mesterkémek gyermeke így amerikai állampolgár lett, Jurij pedig családtagként jogosult lesz belépni az USA-ba és tartósan ott élni. Így kell „alvó ügynököket” telepíteni idegen országokba. Az oroszok Magyarországra is hasonló módszerrel – többnyire „kint” tanult katonák és állambiztonsági tisztek házastársaként – telepítették „megbízottaikat”.

Egy kicsit „előreszaladva”: Névtelen levelek íróival ellentétben sohasem állítottam, hogy minden orosz (kínai, észak-koreai, izraeli stb.) szerető, feleség vagy férj eleve gyanús. Azt azonban ma is állítom, hogy ha valakiről, aki nemzeti vagy szövetséges titok birtokában van, megalapozottan feltételezhető, hogy idegen hatalom ügynöke, akkor a külföldi állampolgárságú házastársát, állandó vagy alkalmi partnerét, kapcsolatait – a „szokásos” nemzetbiztonsági ellenőrzésnél is hatékonyabb operatív módszerekkel – fokozottan ellenőrizni kell, lásd „KGBéla-ügy”.

2001. szeptember 11-én, amikor a World Trade Center elleni terrortámadás történt, Jurij és Maria Moszkvában volt. Már másnap este meglátogatta őket egy orosz tábornok, akivel megtárgyalják a fejleményeket az amerikai-orosz kapcsolatok, a terrorizmus elleni háború és a csecsenföldi helyzet tükrében.

- A maga számára van egy ajánlatom. – fordul Maria-hoz a tábornok.

De hát én amerikai vagyok... – kezdett érvelni Maria.

- Pont ezért fontos nekünk. Mindent tudunk magáról, Olga. Itt, nálunk kezdte, aztán a KGB-CIA összekötője volt. Sok évi tudományos, katonai és titkosszolgálati tapasztalattal rendelkezik. Elismerésre méltó az, amit Irakban és az ENSZ-nél csinált. Csak gratulálni tudok hozzá.

- Köszönöm.

- Szóval ilyen specialistára, amerikai összekötőre lenne szükségünk az FSZB-nél...

Maria néhány nappal később New Yorkba, majd Washington D.C.-be utazott.

Két hét múlva sugárzó arccal Moszkvába rendelt amerikai tanácsadóként tért vissza...

- Na, milyen érzés orosz terrorelhárító ezredesnek lenni? – kérdezte a férje... (353-355. o.)

„Sugárzó arccal Moszkvába rendelt” - Tőke Péter nyilvánvalóan fogalmazásgátló hatása alatt állt a regény írása közben. De az üzenet így is átjön: Az időközben amerikai állampolgárrá vált, és a kémszakmából a gyermekneveléshez visszavonulni vágyó Mariát az FSZB emlékezteti: Mindent tudunk magáról, Olga. Jobb lesz, ha nem száll ki a játékból. Ha még látni akarja a férjét és a gyermekét...

Lehet egy ilyen csábító ajánlatnak ellenállni?

És aztán Jurij álla is leesik a meglepetéstől: Hazatérés után Maria kiveszi a bőröndből a vadonatúj egyenruháját, és a sötét, kékesfekete tisztikabát váll-lapján amerikai tábornoki csillag díszeleg (355. o.).

Ismét gratulálunk, Olga-Maria! Milyen érzés orosz „terrorelhárító” ezredesnek és amerikai dandártábornoknak lenni egyszerre? Kétlem, hogy az amerikai haderőben bárki is tábornoki előléptetést kaphat, vagy egyáltalán szolgálatot teljesíthet, akiről tudják, hogy egy másik ország katonatisztje. Vagyis – ha van valami igazságtartalma ennek a sok zagyvaságnak – az csak annyi, hogy amerikai felettesei nem tudtak Maria szovjet-orosz katonai-titkosszolgálati, hírszerző tiszti státusáról. Vagy talán azt hitték, hogy a kettős (hármas) ügynök nekik dolgozik...

A Vezérőrnagy és Tőke Péter viszont mindent tud, és meg is oszt az olvasókkal. Ők is büszkék Maria sikereire. Joggal. Utoljára Kim Philby, a valóban létező, legendás mesterkém tudta így félrevezetni a brit és – egy ideig – az amerikai titkosszolgálatokat. Az ő tevékenységére a szovjetek általi beszervezését követően jó harmincegynéhány év múlva derült csak fény. Még Maria-Olgának is lehet hátra jónéhány sikeres éve. A Vezérőrnagy méltán büszke rá. Ki tudja, talán nincs messze az idő, amikor egy magyar tábornok nyíltan is eldicsekedhet azzal, hogy pályafutása során a GRU-nál ezredesi rangot ért el...

Házi feladat a Nemzeti Közveszélyes Egyetem nemzetbiztonsági szakos hallgatói számára:

  1. Kinek az ezredese lett Maria König?
  2. Kinek a tábornoka lett Maria?
  3. Mire utalhatott az orosz tábornok, amikor azt mondta, hogy „Mindent tudunk magáról, Olga.”? Miért szólította Olgának Mariát? Így demonstrálta, hogy tényleg mindent tud róla? Hogyan lehetséges, hogy a magyar Vezérőrnagy és az orosz tábornok ugyanazon a fedőnéven ismeri Maria-Olgát?
  4. Milyen érzés lehet egyszerre amerikai tábornoknak és orosz „terrorelhárító” ezredesnek lenni?
  5. Milyen érzés (lenne) egyszerre magyar kémelhárító tábornoknak és orosz hírszerző ezredesnek lenni?
  6. Ki kaphatja meg az amerikai állampolgárságot?
  7. Milyen módszerrel telepítik az orosz speciális szolgálatok Amerikába az alvóügynökeiket?
  8. Hogyen telepítették az oroszok Magyarországra az alvóügynökeiket?
  9. Kinek a feladata (lett volna) az orosz alvóügynökök leleplezése?
  10. Mit jelent a „Ne bízz kecskére káposztát!” közmondás? Illusztráljátok e népi bölcsességet a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok történelméből vett gyakorlati példákkal!

...

(Folytatjuk...)