Huszonhetedik epizód: Az orosz katonai hírszerzés ünnepi állománygyűlése Budapesten

Eljutottunk a fináléhoz, vagyis az 50. fejezet végéhez.

„Kis szünet után Kamarás egy sóhajtás után megjegyezte:

- Nos, barátaim (sic!), ezzel vége.

- Igen – bólintott Jurij –, elbúcsúzhatunk Budapesttől.

- Jó volt együtt dolgozni veletek. – mondta Kovács ezredes.

- Mit szólnátok ahhoz, ha elmennénk egy búcsúebédre? – vetette fel Maria.

- Benne vagyunk! – bólintottak.” (347. o.)

Az Átrium Hotel Old Timer éttermébe mentek. „Leültek az ablaknál egy kerek asztalhoz. A tábornok pezsgőt kért, aztán odajött az asztalukhoz a tévéből is ismert, Oscar-díjas főszakács, Lukács úr és azt javasolta, bízzák rá az ebédet, a legkitűnőbb ételsort fogják felszolgálni.” (348. o.). Szilasi tábornok pohárköszöntőt mondott. Kamarás meghívta Mariát Tel-Avivba, hogy személyesen a miniszterelnök mondhasson neki köszönetet.

„- Gatulálunk, Olga, illetve Maria! Erre inni kell – emelte fel poharát a tábornok, de csak jelképesen, mert sohasem ivott.” (u. ott)

És már csak az utószó van hátra (a Cími-Tőke könyvből).

Nem tehetek róla, de mindig feláll a szőr a hátamon, ha valakinek a rendes nevét együtt emlegetik a fedőnevével („Olga, illetve Maria”), különösen, ha nyilvános helyen. Ilyet egyébként még „a cég” berkein belül sem lenne szabad. Persze mondhatnátok, hogy bizonyára egy különteremben, egymás között voltak. Igen, és Lukács Úr, az Oszkár-díjas főszakács? Meg a pincérek?  Meg a fal, aminek füle van?

Ha Lukács úr „beavatott”, akkor joggal kérheti ki magának, hogy ilyen amatőr módon buktatják le, összefüggésbe hozva nevét a díszes társasággal. Ha csak egyszerű (háromszoros Oscar-díjas) főszakács, akkor is.

És láss csodát: „Lukács István mesterszakács, szakíró 1939 júniusában született Szegváron. A budapesti Hotel Palace-ban lett szakácstanuló 1954-ben, majd szakácsként dolgozott itt 1962-ig. Konyhafőnökként folytatta pályafutását a kecskeméti Aranyhomok Szállodában (1962-1963), Hollandiában, a rotterdami Tokaj Éttreremben (1964-1966), a Budapest Körszállóban (1967-1976), a Budapest Hilton Hotelben (1976-1982), végül a fővárosi Átrium Hyatt Szállodában (1982-1999).

1999-ben nyugdíjba vonult, de csak névleg, hisz továbbra is tevékeny maradt: egyéni vállalkozóként szaktanácsadója volt az Accor Pannónia Hotelsnek, a Hunguest Hotelsnek, a balatonkenesei Hotel Marina Portnak, jelenleg pedig Szilvásváradon, a La Contessa Kastélyhotelnek. Emellett tevékenyen részt vesz az emeltszintű szakmunkásképzés-ben, valamint nemzeti és nemzetközi – Szakács Olimpia, világkupa, világbajnokság –zsűritagja.
Munkája során számtalan elismerésben részesült. A frankfurti Nemzetközi Konyhaművészeti Kiállítás Szakács Olimpiáján kétszer, 1968-ban és 1988-ban is elnyerte az Oscar-díjat; de közben 1972-ben Miamiban is beszerzett egyet, így jelenleg ő az egyetlen konyhaművészünk, aki 3 Oscar-díj tulajdonosa.”

Lásd: http://receptletoltes.hu/hu/arch%C3%ADvum/11025

Most komolyan: Miért kell egy ilyen tisztességben megőszült, kiváló embert hírbe hozni, lejáratni, becsületes nevét egy lapon emlegetni a saját nevüket nem vállaló Drakulákkal? Miért kellett veszélybe sodorni őt is és a titkos együttműködést is? 2004-ben (az Irak elleni háború után egy évvel) még nagyon is kíváncsiak lehettek az ellenérdekelt szolgálatok arra, hogy kik és mit ünnepeltek azon a bizonyos napon 1995-ben. A könyv elolvasása után könnyen megkereshették (volna) Pityu Bácsit, és szelíd – avagy durva – rábeszéléssel kiszedhették (volna) belőle, hogy az évek során kiket ismert meg a hasonló banketteken Szilasi-Stefán tábornok csapatából, milyen elejtett megjegyzések, nevek és fedőnevek (!), rendfokozatok ütötték meg a fülét, ki volt akkor a főpincér, esetleg ki az, aki még most is olyan helyzetben van, hogy részt vehet ilyen összejöveteleken, akárcsak felszolgálóként is? Mutathattak (volna) neki fényképeket, hogy felismer-e valakit a hírszerző és elhárító tisztek, ügynökök közül. Milyen nyelven beszéltek?  Milyen nemzeti ételeket és italokat rendeltek? Milyen pénzzel fizettek? Milyen akciókat hoztak szóba? Vagy mit tudom én. Egy  biztos: amit a Vezérőrnagy a Novák-féle könyvben oly büszkén  állított, nevezetesen, hogy gondosan vigyáz a forrásra, az információra, a személyes adatokra, a titkokra, a folyamatban lévő ügyekre, a biztonságra, csak kamu. Cími H. Ferenc nem felelős titokgazda, információbirtokos, profi kémelhárító, hanem egy fecsegőbolond. Mint azt majd ismételten látni fogjuk (talán), nem ő az egyetlen a katonai és a polgári titkosszolgálatok állományából, aki nem tudja, hogy mit beszél. És milyen következményei lehetnek a szószátyárkodásának.

De tényleg, nézzük csak meg, kik vettek részt az ominózus búcsú-banketten, 1995-ben, az Átrium Hyatt Szállodában, Lukács főszakács finomságait ízlelgetve?

- Maria-Olga, a KGB (később FSZB) és a GRU ügynöke, akit először a KFH-hoz, aztán a KBH-hoz, majd a CIA-hoz és az ENSZ-hez (NAÜ-höz) építettek be.

- Jurij Petrovics ezredes, a GRU magyar iránytisztje, Kovács-Kovácsics jó barátja és beszervezője, akinek még Rényi-Strényit, a főigazgatót is sikerült „beütnie”. A KBH vezetése még 1995-ben is tőle kapta az utasításokat.

- Leon Kamarás, aki szintén az FSZB (és/vagy a GRU) ügynöke. Emlékszünk? Eredetileg Moszad-ügynök volt, de Maria-Olga tőrbe csalta, összecsomagolta és egy katonai repülőgépen Moszkvába szállította, ahol halálos fenyegetésekkel és mézes-mázas ígéretekkel beszervezték. Onnan kezdve kettős (hármas) ügynök, a Moszadban is szép karriert fut be, de a KBH-val is együttműködik. Igazándiból azonban legfőképp orosz gazdái érdekeit szolgálja. Az biztos, hogy az izraeli főnökeit nem tájékoztatta arról, hogy Moszkvában elárulta (és halálba küldte) a vezérkarhoz beépített emberüket, mert akkor nem lenne a Moszad egyik területi vezetője (sőt életben sem). 

- Kovács-Kovácsics ezredes, a KGB majd FSZB és a GRU ügynöke, akit még akkor szervezett be Jurij, amikor együtt tanultak a katonai kémelhárítás szakon, kint a Szovjetunióban.

- Szilasi-Stefán tábornok, a KGB (FSZB) és a GRU budapesti főrezidense, a budapesti rendőrfőkapitány állambiztonsági helyettese (1989-ben), a KBH főigazgatója (1994-től), akit a Szovjetunióbeli Dzserdzsinszkij Főiskolán képeztek ki a hírszerzés és elhárítás tudományára, és ott is szervezték be valamikor 1976-ban.

Következtetés:

A „nemzetközi” titkosszolgálati együttműködés tiszteletére összehívott díszebéd valójában az FSZB és a GRU budapesti rezidentúrájának ünnepi állománygyűlése volt.

Gratulálunk Olga, illetve Maria!

Házi feladat a Nemzeti Közveszélyes Egyetem nemzetbiztonsági szakos hallgatói számára:

  1. Miért szólította „Barátaim!”-nak Kamarás 1995-ben a Díszes Társaság tagjait, köztük Mariát, aki őt „gazembernek” tartotta (Sheldon-Cími, 2004, 290. o.), 1991-ben elkábította, becsempészte egy szovjet katonai objektumba, gúzsba kötve Moszkvába szállíttatta és rajta keresztül leleplezte az izraeliek szovjet vezérkarhoz beépített ügynökeit?
  2. Kinek volt ünnepelni valója az 1995-ös budapesti nemzetközi „atomkonferencia” után? Miért nem vett részt a „baráti” búcsúebéden az amerikai, a lengyel és a német titkosszolgálat képviselője?
  3. Kinek az ügynöke volt Lukács bácsi, az Oszkár-díjas főszakács?
  4. Akár ügynök volt, akár nem, szerintetek okos és korrekt dolog volt megnevezni őt a „regényben”?
  5. Nektek nem áll fel a szőr a hátatokon, amikor egy aktív titkosszolgálati „sztárügynök” hőstetteit és a nevét egy nyilvános helyen, fennhangon együtt emlegetik a fedőnevével?
  6. Miért akart az izraeli miniszterelnök személyesen köszönetet mondani Mariának?
  7. Szerintetek az izraeli miniszterelnök akkor is személyesen mondott volna köszönetet Mariának, ha tudja róla, hogy a GRU ügynöke?
  8. Szerintetek életben hagyta volna a Moszad Kamarást, ha tudja róla, hogy 1991-ben ő küldte halálba a szovjet vezérkarhoz beépített embereiket? Lehetett volna belőle ezek után a Moszad kelet-európai főnöke? Mire következtettek abból, hogy lehetett?
  9. Kik lehettek kíváncsiak arra a Sheldon-Cími könyv elolvasása után, hogy mit ünnepelt a Díszes Társaság 1995-ben, a budapesti „atomkonferenciát” követően az Átrium Hyatt szálloda különtermében? Ha ti kíváncsiak lettetek volna erre, akkor kit kérdeztetek volna meg? Mit kérdeztetek volna az illetőtől?
  10. Hol és kik szervezték meg az orosz katonai hírszerzés (GRU) budapesti rezidentúrájának 1995. évi ünnepi állománygyűlését? Kik vettek részt rajta? Ki volt a GRU (vagy az FSZB) budapesti főrezidense? És Stefán Géza halála után?

...

(Folytatjuk...)