Huszonötödik bejegyzés, amelyben Magyarország „fontos frontország” lett, és biztonságot, reményt, bíztatást nyújt a szerb ellenzéknek...

Néhány háttérinformáció az előző epizód jelentőségének megértéséhez, Makai József „Magyarországon készítették elő Milosevics bukását” című cikke alapján, amely az Origo internetes felületén jelent meg 2015.10.05-én.

Lásd: http://www.origo.hu/nagyvilag/20151005-magyarorszagon-keszitette-elo-slobodan-milosevic-jugoszlav-elnok-bukasat-a-szerb-demokratikus.html

„Az utolsó európai diktátornak tartott Slobodan Milosevicet 15 éve sodorta el a népharag. Az október 5-i diadalig hosszú és keserves út vezetett: az ellenzéki pártokat külföldi tanácsadók segítették, és főként az USA pénzelte a kampányukat. A felkészülési folyamat egyik fontos helyszíne pedig Magyarország volt”. Így szól az összefoglaló.

Szemelvények a cikkből (kivonatosan, az eredeti szöveg megszerkesztve és lerövidítve, saját kiemelésekkel):

Slobodan Milosevic a bukás pillanatában magára maradt. Hatalmának alapjai elkorhadtak. Rezsimjének végét elhibázott döntéseinek sorozata siettette. Miközben ellenfelei sem tétlenkedtek: már jó ideje a megbuktatásáról szőttek terveket. És az előkészületeknek Magyarország kiemelkedően fontos helyszíne volt.

Felhajtás nélkül érkezett Budapestre Zoran Djindjic 1999 közepén. „Az M7-es parkolójában vártam rá” – mesélte egy akkori külügyes az Origónak. „Egyedül vezette a kocsiját, végig kapcsolatban voltunk... A demokraták (Demokratska stranka – DS) elnöke nagy utat tett meg, Crna Gorából Horvátországon át, kerülővel érkezett Magyarországra.

Ez volt számára az egyetlen biztonságos útvonal:

Akkor már egy ideje a Szerbiával szemben álló Crna Gorában tartózkodott. Amikor 1999 márciusában a koszovói rendezési folyamat összeomlott, és a NATO bombázni kezdte Jugoszláviát, félő volt, hogy a belgrádi rezsim egyenként levadássza az ellenzékieket. Az aggodalom nem volt alaptalan: Slavko Curuvija újságírót fényes nappal ölték meg. Amikor híre ment, hogy Zoran Djindjic is veszélyben lehet, Milo Djukanovic elnök egy különítményt küldött érte, hogy biztonságban érje el Crna Gorát. A bombázások ideje alatt a podgoricai vezetés oltalmazta a DS elnökét. Németh Zsolt, a Külügyminisztérium akkori politikai államtitkára meghívására indult Budapestre.

„Ez volt az első hivatalos kapcsolatfelvétel a szerbiai demokratikus ellenzéki pártok és a magyar kormány között” – emlékszik vissza Németh Zsolt, aki jelenleg a Külügyi Bizottság elnöke.

Djindjic később találkozott Martonyi János külügyminiszterrel és Dávid Ibolya igazságügy-miniszterrel is. Fogadták a parlamenti pártok képviselői is, például Bánk Attila kisgazda frakcióvezető.

Különösen az Orbán Viktorral való találkozója volt hasznos. A DS elnöke és az első kormányfői ciklusát töltő Orbán Viktor hamar szót értettek, és ez alapozta meg későbbi jó kapcsolatukat. „Ezzel a találkozóval vette kezdetét a szerbiai ellenzékkel folyatott együttműködés”, ami aztán „a Szegedi Folyamatban csúcsosodott ki” – mondta az Origónak Németh Zsolt. Djindjic úgy utazhatott el Budapestről Romániába, hogy biztosították: a szerb ellenzék Magyarország segítségére is számíthat.

A budapesti kormány egyike lett azoknak, akik nem csak szóban kötelezték el magukat Milosevic eltávolítása mellett. Ennek előkészületei pedig már javában formálódtak.

Már 1999. júniusban azt tapasztalták a közvélemény-kutatók, hogy Milosevic támogatottsága csökken. Ám még mindig ő volt a legnépszerűbb politikus, az ellenzék messze mögötte kullogott. De az amerikaiak türelme elfogyott: Bill Clinton arra utasította a CIA-t, hogy készítse elő Milosevic megdöntését. Szerepet kapott az State Deparment is, meg néhány, a republikánusokhoz és a demokratákhoz kötődő szervezet.

Magyarország a '90-es évek eleje óta lett fontos a szerbeknek. Amikor Jugoszlávia felbomlása erőszakos fordulatot vett, a nemzetközi közösség büntetőintézkedéseket vezetett be Szerbia ellen. A szerbek elszigetelődtek. Magyarországra ellenben vízum nélkül utazhattak. Az ellenzékiek itt találkozhattak nyugati támogatóikkal, és itt vehették át a működésüket biztosító pénzeket is.

Magyarország a szó legjobb értelmében hátországot biztosított a Milosevic-ellenes erőknek” – fogalmazott az Origónak Németh Zsolt. „Teret és módot adott arra, hogy átgondolják munkájukat, és ténylegesen előkészítsék a demokratikus átmenetet.” Szerinte Magyarország akkor minta is volt. „Kaput is nyitottunk: a nehéz időkben szerb értelmiségiek, vállalkozók, művészek százai költöztek átmenetileg Magyarországra, ahol biztonságot és reményt, biztatást kaptak” – mondta Németh Zsolt.

Budapest fontosságát az is növelte, hogy az USA úgy döntött, hogy innen koordinálja a szerb ellenzék felkészítését. „Tudtuk, hogy itt vannak” – mondta az Origónak a külügy egyik volt munkatársa. „Tájékoztattak a programjaikról is, bár nyilván nem mondtak el mindent.” Amikor a kormány látta, hogy Magyarország fontos frontország lett, „rá akart kapcsolódni a folyamatokra” – mondta a volt diplomata.

A magyar Külügyminisztérium elindította a Szegedi Folyamatot. Ennek célja a demokratikus ellenzék támogatása volt. „A Szegedi Folyamat keretében rendszeresen szerveztünk konferenciákat, képzéseket a szerb ellenzék számára” – emlékezett Németh Zsolt. A háttérben szervezkedni is lehetett. A Szegedi Folyamat örve alatt folyt a szerbiai ellenzék felkészítése a választásokra.

Ebben az időszakban megfordultak Magyarországon a szerb ellenzék emblematikus vezetői. Köztük voltak az Otpor! tagjai is, akiket itt készítettek fel a rezsim megdöntésére. Az Otpor! decentralizált, pártokhoz közvetlenül nem kötődő, főként fiatalokból álló csoport volt. A szervezet neve – magyarul annyi, mint Ellenállás! Az Otpor! képzéseinek jó része Magyarországon zajlott. Volt aktivista, aki vagy tucatszor utazott Budapestre.

Az amerikaiaknak a győzelemre esélyes ellenzéki koalíció létrehozásával kellett kezdeniük a munkát. 2000 októberében egy budapesti luxusszállodában gyűltek össze a szerb politikusok.

Slobodan Milosevic uralmának végét több tényező segítette, de a legfontosabb talán Gene Sharp tanítása volt. „Az erőszakmentes küzdelem legfontosabb eleme, hogy az uralkodót megfosszák tekintélyétől.” Az Otpor! matricáinak és az egyesült ellenzék következetes stratégiájának köszönhetően Szerbiában olyan hangulat alakulhatott ki, hogy mindenki elhitte: Milosevic nemcsak megbukhat, de meg is fog bukni. És tényleg. Vége lett.

Megjegyzés: Az Origo-cikkben a budapesti luxusszállodában megtartott szerb ellenzéki gyűlés időpontjaként 1999 októbere lett megadva, de valószínűleg ők tévednek, mert Milosevics bukására szintén az 1999-es évszámot adják meg, holott az is 2000-ben következett be.

Házi feladat a Nemzeti Közveszélyes Egyetem nemzetbiztonsági szakos hallgatónak: az újonnan megismert háttérinfomációk birtokában feleljetek a következő kérdésekre!

  1. Miért csak 2015-ben hozták ilyen részletességgel nyilvánosságra, hogy 15 évvel azelőtt egy budapest luxusszállodában gyűlt össze a szerb ellenzék? Vajon – a nyilvánosságra hozatal dátumából ítélve – nemzetbiztonsági megfontolásokból hány évre titkosították az illetékesek a konferencia adatait?
  2. Mennyire volt megalapozott az aggodalom, hogy Milosevics – ha titkosszolgálati forrásokból tudomást szerez a hollétükről – „levadássza” a szerb ellenzéki politikusokat? Volt-e arra példa, hogy megölette az ellenfeleit? Ennek tükrében milyen veszélyt jelentett a Vezérőrnagy fecsegése?
  3. Ki vállalt garanciát a hozzánk látogató szerb ellenzékiek biztonságáért? Mennyire lett volna „blama”, ha valamelyiküket éppen Magyarországon éri „baleset”?
  4. Melyik nagyhatalommal, és melyik nemzetközi katonai szervezettel gyűlt volna meg Magyarország baja, ha kiderült volna, hogy a biztonsági garanciáiért nem képes, vagy nem akar helyt állni, nem tudja biztosítani az előkészületek és a végrehajtás titkosságát? Mi az a "State Department"?
  5. Mikor lett Magyarország a NATO tagja? Mikor volt az ominózus rendezvény a Hilton Hotelben? AZ USA a szövetségesünknek számított, vagy az ellenségünknek? És manapság?
  6. Találkoztatok-e már a Budai Várban történő csellengéseitek során CIA-igazolványokat lobogtató, a pisztolyukkal hadonászó, civilruhás idegen ügynökökkel?
  7. Tőke Péter beszámolója és az ismert tények összevetése alapján mennyire sikerült megnyirbálnia a valóság hű tükrözésére irányuló törekvéseit?
  8. Mi volt a Szegedi Folyamat?
  9. Számíthatnak-e ma is térségünk demokráciái Orbán Viktor és Magyarország (a magyar titkosszolgálatok) támogatására? Melyek ma térségünkben a demokratikus államok, és melyek az autokratikus, elnyomó, tekintélyelvű rendszerek?
  10. Enyhítő vagy súlyosbító körülménynek értékelitek (a Vezérőrnagy „fecsegése” kapcsán) azt, hogy Magyarország „frontország” lett?
  11. Ha az Origo csak általában említ egy „budapesti luxusszállodát”, akkor vajon Tőke Péter honnan tudja, hogy az a Hilton volt?
  12. Szerintetek lehetséges, hogy a CIA-tól valaki olvasta a Tőke-Drábik könyvet? Hogyan értékelnék a CIA-nál azt, hogy a KBH, amely „papíron” együttműködött az amerikaiakkal és a NATO-val a szerbiai demokratikus ellenzék felkészülésének biztosításában, az operatív főigazgató-helyettesén keresztül minősített adatokat szivárogtatott neonáci, Amerika-gyűlölő ügynököknek?
  13. Ti rábíznátok-e a titkaitokat a Vezérőrnagyra?
  14. Kire kellett volna lecsapnia a magyar elhárításnak 2000-ben (és azóta)? A lelkes szerb demokratikus ellenzékiekre? A lelkes (de egyre inkább csüggedő) magyar demokratikus ellenzékiekre? Tőke Péterre? A Vezérőrnagyra?

...

(Folytatjuk...)