Huszonharmadik epizód: Hahó, Illetékesek! A Laborc-Portik találkozó ehhez képest kismiska

Aki kíváncsi arra, hogy Kovács-Kovácsics és hűséges fegyverhordozója-krónikása, Cími Hamar Ferenc milyen elánnal védte azokat a rettenetesen fontos atomtitkokat, nemzetközi nyomozati anyagokat, tömegpusztító fegyverek elterjedéséről szóló hírszerzési információkat és elhárítási adatokat, amiket még a NAÜ elől is rejtegetni kellett, és aminek az oltalmazását a világ vezető titkosszolgálatai a mi Katonai Biztonsági Hivatalunk gondjaira bízták, az nyugodtan olvasson bele Tőke Péter másik könyvébe (Tőke Péter Sheldon – Drábik János: A kormánybuktatások kézikönyve. TóthÁgas Plusz Kft., 2015.), abból is érdekes dolgokra derül fény.

Nézzük csak!

„Valamikor 2000-ben egy közös könyv írása céljából rendszeresen bejártam ama bizonyos épületbe és találkoztam Stefán Géza vezérezredessel, a Katonai Biztonsági Hivatal főigazgatójával és operatív helyettesével, a Vezérőrnaggyal, társszerzőmmel, akivel közösen kémkönyvet írtunk.” (Tőke-Drábik, 84. oldal; a vastagbetűs kiemelés az eredeti szerint).

Ajjaj. A volt III/III-as, később neonáci ügynök rendszeresen bejárt a Katonai Biztonsági Hivatalba, és ott találkozgatott Stefán Géza vezérezredes, főigazgatóval (egykori tartótisztjével?) és az operatív helyettessel (!), a Vezérőrnaggyal (Hamar Ferenccel, az új tartótiszttel?) akivel közösen könyvet írtak (?): az imént tárgyalt Öböl-háborús, „Fejezetek a magyar katonai kémelhárítás történetéből” alcíműt. Ezt a förmedvényt négy éven keresztül kellett barkácsolgatni, rendszeresen lekötve a Vezérőrnagy munkaidejét, bejárogatva az elvarázsolt hivatalba?

Rossz nyelvek (és levéltári dokumentumok) szerint Tőke Péter a III/III sajtóvonalon foglalkoztatott ügynöke volt (ahhoz képest megtanulhatott volna írni). Ezek szerint a Duna-Gate botrány, azaz a III/III megszűnése után a III/IV (KBH) átvette a belső elhárítás sajtó-vonalának működtetését, a hálózati személyek továbbfoglalkoztatását.

„Látogatásaim alkalmával megbeszéltük, hogy a valós történetből mit és hogyan lehet megírni, a dialógusokban mi legyen, hogyan tudjuk a karaktereket és a helyszíneket hihetővé tenni stb. Ezekre az egyeztetésekre szükség is volt, mert az én írói szabadságom és a fantáziám szárnyalt, amit viszont a titoktartási előírások korlátoztak, így meg kellett nyírbálnom a valóság hű tükrözésére irányuló törekvéseimet.” (u. ott).

Atyavilág. Mi lett volna, ha nem nyírbálja meg „a valóság hű tükrözésére irányuló törekvéseit” a szerző? Talán még cifrább dolgok is kiderültek volna? Mi lehet még a hazaárulásnál és a kémkedésnél is cifrább? Gyilkosságok? Merényletek? Olajügyek? Orgiák? Kínzókamrák? Összeesküvések? Gyújtogatás? Az ezeréves Buddha rubinszemének kicserélése a MÁV szemaforjának foncsorozott üvegére, a’ la Rejtő Jenő? A Szent Korona másolatának közszemlére tétele, miután az eredetit eladták neppereknek? A Seuso-kincsek elrablása?

Egy biztos. A vezérezredes és a vezérőrnagy „valós történetekkel” traktálták a neonáci ügynököt. Az Intermix Kft, a Leleplező könyvújság és a mögöttük megbúvó fasisztoid körök, a Jobbik, a Kurucinfo, a Magyar Nemzeti Arcvonal és a vérmagyarok titkos szakmai együttműködést alakítottak ki a Katonai Biztonsági Hivatallal. A híreket egyiktől a másiknak és a másiktól az egyiknek a főszerkesztő úr szállította. A kémelhárító-főnökök maguk is súgtak a kriptokommunista, neonáci besúgóknak, és belső információk kiszolgáltatásával, a saját munkatársaik, beosztottaik és főnökeik elárulásával fizettek az exkluzív értesülésekért. De ki kinek volt az ügynöke? Ki mozgatta a szálakat?

„Mindig vittem nekik támpéldányokat a könyveimből és a Leleplező könyvújságból, amelyet én főszerkesztettem. Egyik ilyen alkalommal Vezérőrnagy arrra kért, ne a cégnél találkozzunk, hanem fent a Budai várban (sic!) és csak annyi időre, hogy az egyik parkolóban egymás mellé állunk, átadom a magazinunk új példányait, s már mehetünk is a dolgunkra.” (u. ott).

A szolgálatnál tett látogatásoknak nyoma marad, ez érthetően nem tetszett a Vezérőrnagynak. Még a végén akad egy becsületes ember a KBH-nál, és lebuktatja. A regényírás miatti összejárás jó legenda, de a végtelenségig nem feszíthető. Inkább konspirált találkozót szervezett a személyesen „kitartott” ügynökével, amiről még „a cégnél” sem tudhattak mások. Hahó, illetékesek: a Laborcz-Portik találkozó ehhez képest kismiska.

Házi feladat a Nemzeti Közveszélyes Egyetem nemzetbiztonsági  szakos hallgatóinak:

  1. Mire következtettek abból, hogy a vezérőrnagy és a főszerkesztő egymás között „a cég”-ként hivatkozik a KBH-ra?
  2. Szerintetek jó legenda-e a katonai kémelhárítás operatív főnöke és a „főszerkesztő” rendszeres találkozóinak indoklásaként, hogy közösen könyvet írtak?
  3. Ha a Vezérőrnagy és a főszerkesztő tényleg közösen könyvet írt, akkor miért kellett azt álnéven kiadni? Ha 2004-ben álnéven kellett kiadni, akkor 2015-ben miért kellett mégis egyértelműen utalni a szerző kilétére?
  4. Miért nevezi a főszerkesztő a rendes nevén Stefán Géza vezérezredest, és miért nem nevezi meg a Vezérőrnagyot?
  5. Hogyan minősítenétek jogi és szakmai szempontból azt, hogy a Vezérőrnagy valós történetekkel, kémkedési és elhárítási esetleírásokkal traktálta a főszerkesztőt?
  6. A Sheldon-Cími könyv alapján szerintetek mennyire sikerült Tőke Péternek és Hamar Ferencnek megnyirbálnia a valóság hű tükrözésére irányuló törekvésüket?
  7. Mi az, hogy könyvújság? Mi az, hogy támpéldány? Mi az a Leleplező? Milyen szellemiséget tükröz, és kik állnak mögötte? Ti is rendszeresen olvassátok?
  8. Honnan ismerheti egymást a Vezérőrnagy és a főszerkesztő? Honnan ismerheti egymást egy katonai titkosszolgálat operatív főigazgató-helyettese és egy volt III/III-as ügynök? Írhatnak-e, publikálhatnak-e közösen könyvet?
  9. Ki vette át a Duna-gate botrány után a BM III/III csoportfőnökség ügynökhálózata sajtó-vonalának működtetését?
  10. Vajon miért kérte a Vezérőrnagy a szerzőtársát, hogy ne a cégnél találkozzanak a munkatársak szeme előtt, hanem konspirált körülmények között?
  11. Hogy nevezik a szakmában az olyan típusú találkozót, amikor a felek egy parkolóban csak rövid időre autóval egymás mellé állnak, átadnak-átvesznek valamit, és „már mehetnek is a dolgukra”? Hogy nevezik ugyanezt angolul és oroszul (vagy bármilyen idegen nyelven, amin tudtok)?

 ...

(Folytatjuk...)