Huszonkettedik epizód: „Szabad kezet kaptok, Feri”!

Az előző bejegyzésről most jutott eszembe:

Az új Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ (TIBEK) tervezett létrehozása kapcsán Simicskó István honvédelmi miniszter kiemelte, hogy releváns és a terrorizmus elleni küzdelemhez szükséges információkkal a legtapasztaltabb emberek dolgoznak majd az új szervezetben. „Az a feladatunk, hogy hatékony, jól működő rendszert építsünk. A magyar titkosszolgálatok kiváló szakemberekkel rendelkeznek most is, sokan nagyon veszélyes helyeken, övezetekben állják meg a helyüket, és kiváló elemzői tudással rendelkező gárdánk is van. Azzal lehet számolni, hogy a különböző, jól működő titkosszolgálatoktól olyan szakembereket delegálnak az új szervezetbe, akik ezen a területen már bizonyítottak. Megvan a bizalmi kapcsolat a küldő szervezettel és a kihívás, a kellő motiváció az új szervezetben is. 150 embert át lehet rendelni az új szervezetbe, hogy az ne okozzon problémát.”. Lásd:

http://inforadio.hu/belfold/2016/04/14/simicsko_mar_iden_mukodhet_az_uj_terrorelharitasi_kozpont/

Ja, szerintem is. Fő, hogy megvan a bizalmi kapcsolat. Bízzunk benne, nem okoz problémát, hogy a 150 ember között jócskán lehetnek kulcspozíciókban olyan dörgölődző talpnyalók és pletykálkodó szarkavarók, akiket a főnökük csak azért vezényel az új központba, hogy ne a saját szolgálatuknál rontsák a levegőt, hanem a riválisoknál. Bízzunk benne, hogy a kiváló elemzők nem minősítenek egy szánalmas polgári jogvitát nemzetbiztonsági fenyegetésnek, mint ahogy azt miniszterelnökünk belbiztonsági főtanácsadója teszi, és értékelésük alapján nem vezénylik ki a karhatalmat vagy a terrorelhárítás kommandósait a fővárosi hirdetőoszlopok (egyébként törvénytelen) eltávolításához. Jóhiszeműen tegyük fel, hogy egy belső számítógépes rendszerhibát vagy a hálózati adminisztrátor bénázását nem nyilvánítják majd külső kibertámadásnak (http://mno.hu/belfold/kibertamadas-helyett-adminhiba-1335884). Bízzunk benne, hogy a Budapesti Kerékpáros Klubot nem veszik fel a terrorista szervezetek listájára, mert bírálják a főváros főpolgármesterét (http://24.hu/kulfold/2016/04/13/a-varoshaza-szerint-ragalmazasi-kampany-biciklisekrol-szolo-hir-ami-mar-majdnem-buncselekmeny/). Ne aggódjunk, ha egy talán évekkel ezelőtt betört ablak miatt, aminek a menedékkérők a közelében sem jártak, a miniszterelnök-helyettes rendkívüli állapotot hirdet ki, és mozgósítja a hadsereget a bevándorlók ellen (http://www.origo.hu/itthon/20160505-kormend-cafolat-rendorseg-migrans.html). Feltételezzük, hogy a belügyminiszternek alárendelt NBSZ a terroristagyanús személyek lehallgatásához szerez bírói jóváhagyást, és nem a rendőri korrupciót leleplező oknyomozó újságírókéhoz (http://www.blikk.hu/aktualis/krimi/titkosszolgalati-modszerrel-figyeltek-meg-kollegankat/nf1cze8). Tegyük fel, hogy a küldő szervezetek között valóban bizalmi kapcsolat van, és nem egymást fojtogatják egy pohár vízben. Bízzunk benne, hogy a TIBEK létrehozásának célja tényleg a terrorelhárítás, és nem az illegitim kormányzat – amúgy nagyhangú, de impotens – politikai ellenzékének elnémítása a terrorveszélyre hivatkozva. Inkább zengjük a honvédelmi, a rendőri, a nemzetbiztonsági és a terrorelhárító szervek vezetőinek dícséretét.

Visszatérve a Titkos Öböl-háborúnk c. könyv harmadik részéhez, a történet kibontakozása egy nyomozás fejleményeit követi, amelynek során orosz és iraki atomtudósok kerülnek a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, a CIA, a KGB és a GRU látókörébe, és a szálak – természetesen Maria-Olga, Jurij és Kovács-Kovácsics közreműködésével – a magyar katonai kémelhárításnál futnak össze. Ennek köszönhetően az összes érintett fél annyira megbízik a KBH-ban, hogy a magyarokat kérik fel egy nemzetközi konferencia megtartására a témában. És valóban, elérkeztünk a könyv – és hőseink szakmai karrierjének – alighanem a csúcspontjához. A 48. fejezet A nemzetközi elhárítós konferencia címet viseli (329. o.).

Már a konferencia ötlete is érdekes körülmények között született.

„Maria hagyta, hogy Kamarás Budapestről meséljen az amerikainak, közben azon töprengett, hogyan találkozhatna Jurijjal. Hiányzott neki a vőlegénye. Az ötletet Kamarás egyik megjegyzése adta: ’Most már végre teljes a csapat’. Igaza van. Itt az ideje, hogy egyszer legalább valamennyi érintett biztonsági szolgálat találkozzon.

Kihasználta, hogy a Moszad-ügynök egy kis szünetet tartott.

- Mi a véleményük, eljött az ideje annak, hogy megszervezzünk egy egyeztető találkozót? Ezen részt vehetne mindenki, aki az ügybe besegített!

- Jó ötlet – vágta rá Kamarás.

- Csak az a kérdés, hogy hol rendezzük meg. Bécsben a NAÜ-nél vagy itt, Budapesten?

- A NAÜ-nél semmiképpen – ellenezte McGregor (a CIA embere) –, korai lenne az egyeztetés stádiumában. Ők mindjárt nagy dobra (sic!) vernék.

- Valóban korai még, jobb, ha egyelőre minden köztünk marad – helyeselt Kamarás.

- Jó, akkor megkérjük a magyarokat, legyenek a házigazdák. – zárta le a témát (és a 47. fejezetet) Maria.” (328. o.)  

Ha jól értem, akkor Maria-nak, az FSZB Bécsbe kihelyezett ügynökének (akarom mondani az Amerikai Egyesült Államok ENSZ-kiküldöttének) sikerült a titkosszolgálati konferencia ötletét elfogadtatnia a többiekkel – a saját nemzetközi intézményét, a NAÜ-t is homályban tartva – azzal az elsődleges, ámde hátsó szándékkal, hogy Jurijjal, a vőlegényével (valójában az összekötőjével, tartótisztjével) személyesen is találkozhasson. A másik értelmezési lehetőség, hogy az orosz titkosszolgálatok azért találták ki az „elhárítós” konferenciát, hogy elnyerjék az amerikaiak és az ENSZ bizalmát, további kényes információkra tegyenek szert, félrevezessék a CIA-t, és ehhez a nyugatiak közé beépült magyar csatlósaikat, a KBH-t tervezték felhasználni. Ahogy Maria „a témát lezárta”, az arra utal, biztos volt benne, hogy Kovács-Kovácsicsék nem fognak nemet mondani, teljesítik orosz gazdáik utasítását.

És valóban.

„Kovács Feri először nem örült az ötletnek, idegesen jegyezte meg:

- Nem tudom, mit szól hozzá Dr. Szilasi tábornok, mostanában nem sok eredményt tudtam felmutatni neki.” (329. o.)

Hoppá. Vajon mit tudhat Hamar Ferenc (és Tőke Péter) Kovácsics Ferencről, a KBH akkori műveleti főnökéről és későbbi főigazgatójáról, hogy ez a mondat benne maradhatott a „regényben”? Maria (alezredes), aki Kovács-Kovácsics ezredes beosztottja, közli a felső utasításokat az ügynökével (papíron a felettesével), aki két tűz között őrlődik, mert nem tudja, hogy a másik felettese, Dr. Szilasi-Stefán tábornok mit szól hozzá. Mostanában nem sok eredményt tudott felmutatni. Ezt meg hogy kell érteni? Sehol egy jó kis kémügy? Vagy kémek ugyan vannak, de nem tudta leleplezni őket? Vagy az oroszok – az átadott értesülésekért cserébe – nem adtak vissza olyan értékes információkat, amiket eredményként lehetett volna felmutatni?

Maria könnyen meggyőzi Ferit.

„Képzelje csak el, hogyan fogadja, ha előáll neki az ötlettel, hogy itt tárgyalna a CIA, a Moszad, az Orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat és az orosz atomrendőrség, aztán az ENSZ, a NAÜ, a lengyelek, a németek. Higgye el, azonnal ráharap és a maga fontossága és megítélése is fantasztikus mértékben javulna...”

Ez hatott. Furkósbot és mézesmadzag egyszerre: az oroszok tényleg mesterei az ügynökök „tartásának”.

„Feri nyomban telefonált a speciális elhárító szolgálat főigazgatójának. Dr. Szilasi Gábor tábornoknak éppen volt egy szabad félórája, azonnal fogadta. Kovács ezredes lelkesen érvelve ismertette a találkozó tervezetét. Elmondta azt is, hogy Zalai Olga alezredes már részben előkészítette.”

Kovács-Kovácsics ezredes most már az ügy lelkes híve. Nehogy valami félreértés legyen, az „ismertetéshez” hozzáteszi: az utasítás egyenesen az oroszoktól jön, Zalai Olga alezredes, titkosszolgálati összekötőn keresztül. Apelláta (fellebezés) nincs: már az előkészületek is megkezdődtek. Ezt már nem lehet visszacsinálni. Mit szólnának hozzá az oroszok, az amerikaiak, az izraeliek és az ENSZ?

Mondjuk egy tökös parancsnok már itt kitörte volna mindkét álnok beosztottja nyakát (persze csak képletesen szólva). Én biztos nem tűrtem volna el, hogy a beosztottaim a hátam mögött, a megkérdezésem és az engedélyem nélkül kezdeményezzenek egy ilyen horderejű eseményt, ami az én hatásköröm, sőt még nekem is engedélyt kell kérnem rá a miniszteremtől – annak pedig a miniszterelnökétől. De egy Zalai Olga alezredest még egy vezérezredes sem mer kérdőre vonni. Hiszen Maria mögött még nála is hatalmasabb emberek állnak (egy szervezet élén, amit úgy hívnak: GRU).

Tényleg, most akkor Olga vagy Maria? Kívülállóknak Maria, bennfenteseknek Olga. Vagy fordítva. Legjobb, ha felváltva, vagy egyszerre használjuk mindkét nevet. Ezt így szokták a KBH-nál.

 „- Fantasztikus! – ugrott fel az asztalától a tábornok. – Azonnal lássatok hozzá! Szabad kezet kaptok, Feri.” (330. o.)

A tábornok bekapta a horgot, és ezért később, 2009-ben az életével fizetett. „Szabad kezet kaptok, Feri!” – akár ez is lehetett volna a könyv címe. Vagy ez: „Kecskére a káposztát.”

Házi feladat a Nemzeti Közveszélyes Egyetem nemzetbztonsági szakos hallgatóinak:

  1. Mi az a TIBEK? Milyen feltételek mellett működhet(ne) rendeltetésszerűen és sikeresen egy ilyen információs és elemző központ?
  2. Mi képviseli Magyarországra nézve a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot? Az, hogy a fővárosi hirdetőoszlopok nem kormánykézben vannak? Egy betört ablak? A kerékpárosok klubja? Az internetes kormányportál rendszer-adminisztárorainak bénázása? Az oknyomozó újságírók? Az ellenzék? A nemzetbiztonsági szolgálatok és a TEK marakodása? A kormányzati körökbe és a titkosszolgálatokba beépült orosz és egyéb ügynökök? Tippeljetek!
  3. Hogyan tudott volna a regénybeli Kovács Feri több eredményt felmutatni a főnökének, Szilasi tábornoknak? Mi egy katonai kémelhárító szolgálat feladata, és mi határozza meg az eredményességet?
  4. Ha ti lennétek vezető beosztásban, eltűrnétek-e, hogy a beosztottatok először megszervezzen egy nemzetközi „elhárítós” konferenciát, és utána kérjen engedélyt rá?
  5. Miért számít nagy felelőtlenségnek az, ha egy titkosszolgálati felső vezető a hatásköreinek átengedésével „szabad kezet ad” a beosztottainak? Mennyiben fér össze ez a magatartás az egyszemélyi felelősség elvével és a nemzetbiztonsági törvény szellemével?
  6. Holnap ilyenkor olvassatok tovább!

 ...

(Mert folytatjuk...)