Kilencedik epizód: Bűn és „bűnhődés”, avagy Több, mint testőr...

Ugyanebben az alpontban (A rendszerváltozás nálunk) Hamar Ferenc azt is elmeséli, hogy 1990 nyarán valakik feljelentették különböző visszaélések miatt, amely vádak alól a vizsgálat tisztázta őt és kollégáit. Ennek ellenére a Raffay-affért követően néhány hónappal mégis kirúgták a szolgálat állományából hatvan másik emberrel együtt. Az eljárás azért is meglepetésként érte, mert Gubicza ezredes biztosította arról, hogy az ügynek nem lesz folytatása, mert az Raffay magánakciója volt, amiről a minisztere, Für Lajos nem tudott.

- „Megalázó volt, hogy 43 évesen nyugdíjba küldtek, és a katonai igazolványomba beírták, nyugdíjas.” jelenti ki a vezérőrnagy, aki ezután egy Kft-nél dolgozott, majd 1993-tól Horn Gyula miniszterelnök-jelölt testőrcsapatának vezetője lett. Az 1994-es választások után visszahívták a KBH-hoz, ugyanabba a pozícióba, ahonnan elküldték, ő lett a HM és a vezérkar (osztályvezetői szintű) elhárító főnökhelyettese. Pár hónappal később viszont a KBH főigazgatója, Stefán Géza „kiszemelte”, és kinevezte műveleti főigazgató-helyettessé (130. o.).

Nincs okunk (egyelőre) abban kételkedni, hogy a Hamar Ferenc elleni, említett vádaskodások megalapozatlanok voltak. Annyit azonban tegyünk hozzá, hogy az őt tisztázó eljárás – a szövegből kihámozhatóan – nem ügyészi vagy bírói tárgyalás, hanem parancsnoki hatáskörben lefolytatott belső ellenőrzés, vizsgálat volt. A titkosszolgálatok történelméből ismert, hogy a gyakorlatban az ilyen vizsgálatok nem mindig járnak egyértelmű eredménnyel, és a „parkolópályára tett”, majd hónapokkal később kirúgott munkatársakkal nemigen szokták közölni eltávolításuk valódi indokait. Lehet, hogy a Raffay-ügy miatt menesztették, de az is lehet, hogy ez csak egy csepp volt  a pohárban. Azzal viszont tökéletesen egyet lehet érteni, hogy 43 évesen indokolatlanul nyugdíjba küldeni valakit akarata ellenére: megalázó. Sajnálatos, hogy ez még évtizedek múlva is a mindenkori hatalom egyik kedvelt fenyítési eszköze maradt, még akkor is, ha most „járadékosításnak” hívják az idő előtti kényszernyugdíjazást.

 A fenti szemelvényekből és számos hasonló, problematikus esetről szerzett ismereteink alapján – függetlenül attól, hogy mindent elhiszünk a vezérőrnagynak vagy sem – néhány sarkalatos következtetést levonhatunk.    

 A személyügyi eljárások az új rendszerben is lelketlenek, embertelenek és szakszerűtlenek voltak. Kiemelten fontos, bizalmas, nemzetbiztonsági munkakörökben nem a  szakértelem és a nemzeti/demokratikus elkötelezettség, hanem szinte kizárólag a pártpolitikai lojalitás és a személyekhez dörgölődzés számított a szakmai pályafutás vargabetűit meghatározó tényezőnek. A kormányváltások az államapparátus különböző ágazataiban, még a nemzetbiztonsági szférán belül is tömeges tisztogatásokat és rehabilitálásokat hoztak, bosszúszomjas leszámolás – vagy éppen diadalmas visszatérés – jellegét öltötték. A nemzetbiztonsági szakmai szempontok a személyügyi munkában (is) háttérbe szorultak.

 Továbbá:

Az intézmények vezetési rendszerében hasadások keletkeztek. Az információs és parancsnoki láncolat szétszakadt, a jelentések és az utasítások a semmibe vesztek. A honvédelmi miniszter nem tudta az akaratát a saját államtitkárával szemben érvényesíteni, az államtitkár nem tájékoztatta a miniszterét, és nem kért engedélyt az önhatalmúlag indított akcióihoz, de még így, hatáskörét túllépve sem tudta elérni, amit akart. A hivatali és szolgálati bűncselekmények miatt az elöljárók nem indítottak eljárást (például Für Lajos Raffay ellen), az alárendeltek pedig nem tettek feljelentést (például Gubicza Raffayval szemben), vagy ezeknek nem lett eredménye, sőt nyoma sem maradt, ezzel szemben minden szinten megalapozatlan vádaskodásokkal illették egymást, és mondvacsinált ürügyekkel furkálódtak. A bűnösöket futni hagyták, az ártatlanokat elkaszálták. A Honvédelmi Minisztérium és a KBH jogszerűtlenül működött, a szolgálatokat a politikai vezetés a saját homokozójának, játszóterének tekintette, személyes célokra használta, hitbizományként kezelte. Nemcsak a pártok között, hanem a pártokon belül is törésvonalak jöttek létre, és ezek leképeződtek a nemzetbiztonsági szolgálatoknál is.

 Valamint:

 Az indokoltan vagy indokolatlanul kirúgott titkosszolgákat a szocialista (aztán a fideszes) ellenzék befogadta, szaktudásukat és bennfentes (bizalmas, titkos) információikat, kapcsolatrendszerüket a saját pártpolitikai céljai szolgálatába állította. Miniszterelnök-jelöltek személyi testőrparancsnokának lenni már az 1990-es évektől egyet jelentett a nemzetbiztonsági szolgálatok felső vezetői posztjára való alkalmassággal. Beindult egy folyamat, amelynek jegyében a pártvezérek és más önjelölt főméltóság-várományosok saját magánhadsereget, magánrendőrséget, magántestőrséget, magán-titkosszolgálatot gründoltak maguknak, és ha tényleg hatalomba kerültek, akkor e központi mag köré rétegezték az állami erőszakszervezeteket. Senki sem bízott meg az előző kormány rendőrségében, honvédségében, titkosszolgáiban, köztisztviselőiben és közalkalmazottaiban. Az ország először kettészakadt, aztán tovább töredezett.

Házi feladat a Nemzeti Közveszélyes Egyetem nemzetbiztonsági szakos hallgatói számára: Fejtsétek meg a következő találós kérdéseket!

1. Az 1989-1990-es év sorsfordító eseményeire miért nem az aktív, cselekvő igéből képzett „rendszerváltás” („nálunk”) kifejezést használja Hamar Ferenc vezérőrnagy, és helyette miért a passzív, elszenvedő jelentésre utaló „rendszerváltozás” („nálunk”) megfogalmazással él még 2013-ban is?

2. Mire (vagy kire) vonatkozhat a többes szám első személyű névmás ragozott alakja ("nálunk")?

a./ Magyarországra

b./ a BM III/IV Csoportfőnökségre

c./ a Katonai Biztonsági Hivatalra (KBH-ra)

d./ a KBH-ba betelepült BM-es árnyék-titkosszolgálatra

e./ egyéb, ismeretlen „játékosokra”

f./ a fentiek közül egynél többre, mégpedig...

...

A következő bejegyzésekben Cími H. (Hamar) Ferenc és Peter Sheldon (Tőke Péter) könyve alapján a III/IV szellemi és jogutódja, a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) immár rendszerváltás utáni történetének néhány epizódjába engedünk bepillantást.